Irodalmi Szemle, 1969
1969/10 - FIGYELŐ - Fogarassy László: P. Nagy Péter: Püspöki mezőváros története
nosztalgia által egyformán színezett tárgyilagossággal nézi egykori önmagát, és utólagos retusálás (szépítés vagy torzítás) nélkül teremti újjá az akkor átélt és látott élményeket, eseményeket. A mondottakat Összevetve: Mács regényét hie et nunc hiteles atmoszférájú és; szuggesztív hatású kisebbségi regénynek tekinthetjük. Ha majd a benne ábrázolt időszakról a tájékozottságunk szélesebb és tudományosan is megalapozottabb lesz — nem utolsósorban azért, mert, reméljük, a cseh és szlovák történetírás és publicisztika is kialakítja róla az eddig még hiányzó tárgyilagos képet —, akkor a regény hatása és ezzel párhuzamosan az értéke is bizonyára csökkenni fog. A hatás, hatóképesség mostani foka eltakarja ugyanis azokat a művészi fogyatékosságokat (ábrázolási hézagosság, stílusmodorosság, gondolati következetlenség), amelyeket az író még ebben a művében sem tudott teljesen leküzdeni. 3. Az 1968-as esztendő regénytermésének részletesebb áttekintése után még le nem záródott 69-es év regényeiről — a fejlődési folyamat folytonossági szempontját tartva csak szem előtt — olyan utalásszerűén szólok, mint azt írásom elején az 1963—67 közti időszak produkciójával kapcsolatban tettem. Az 1969-es tervév előirányzatából eddig két mű: Egri Viktor Agnus Deije és Monoszlóy Dezső A milliomos halála című könyve jelent meg, és tudomásom szerint még egy regény: Duba Gyulának az Irodalmi Szemlében és a Hétben részleteiben már leközölt Szabadesése áll közvetlen kiadás előtt. Mindhárom mű határozottan beilleszkedik abba a folyamatba, amelyet regényírásunk mostani szakaszában a korszerűsödés és esztétikai igényesség felé ívelő tendenciának neveztem. Az Agnus Dei olyan témakörben: a szlovák fasizmus világában, amelyet a mi íróink (maga Egri, Szabó Béla, Dávid Teréz) is eléggé kimerítettek már, frappáns szerkezeti keretben tud újat mondani. A milliomos halála a mi irodalmunkban teljesen szokatlan szerkezeti megoldásokkal és ábrázoló módszerrel is él, és világszemléletén az egzisztencialista filozófia intenzív hatása érezhető. A Szabadesés — formai és tematikai tekintetben — egyaránt érdekes szintézisnek, szintéziskísérletnek látszik azon az úton, amelyet új regényírásunk az egysíkú falurajzból és a sokáig egyeduralmi jellegű faluközpontúságból a kisebbségi társadalom összetettebb szemlélete felé tett meg; a regény ennek az új szemléletnek a genezisét is bemutatja a jól kiválasztott, s önéletrajzi vonásokat is hordozó hős fejlődésén keresztül. Vizsgálódásaim lezárásaként egészen futólag, tőmondatosan egy dolgot érintek már csak: regényírásunk és novellairodalmunk fejlődésének párhuzamát. Érdekes, hogy amíg a regényben a fejlődési tendencia zömmel a realista szemlélet vonalán és keretei között érvényesül, addig novellaírásunkban — mely hosszú idő óta nagy kieséseket, hézagokat mutat — a tradicionális jellegű realizmus fokozatos elhalásának és egy olyan avantgarde színezetű kibontakozásnak vagyunk tanúi, amely Monoszlóy és Gál Sándor új novelláin kívül főleg a legfiatalabbak jelentkezéseiben figyelhető meg. Turczel Lajos Püspöki Nagy Péter: Püspöki mezőváros története (Helytörténeti monográfia; 1968; 217 oldal, 3 önálló térképmelléklet, 66 fénykép) A huszonöt éves szerző a pozsonyi Komenský Egyetem Bölcsészettudományi Karán a levéltárosi szakot végezte, és ezzel a munkával búcsúzik az Alma Matertől, helyet kérve magának a történettudósok körében. Munkáját a Dom osvety Bratislava-vidiek (Pozsony-vidék járás művelődési háza) bocsátotta ki alkalmi kiadványként a Podunajské Biskupice-i (Pozsonypüspöki) Helyi Nemzeti Bizottság részére. A 750 éves jubi
