Irodalmi Szemle, 1969
1969/10 - HAZAI FÓRUM - Deme László: A Hét olvasgatása közben …
Deme László (Egy mikrotársadalom nyelvi tudathasadása] A sajtónyelvi szemléknek abban a sorozatában, amelyiknek megíratásába a nemrég alakult Csehszlovákiai Magyar Nyelvművelő és Nyelvjáráskutató Társaság, közlésébe pedig az Irodalmi Szemle — jó érzékkel és dicséretes módon — belefogott, talán némileg rendhagyó ez az írás; mert nemcsak kórképet ad, hanem okokat Is próbál keresni. Ám úgy gondolom: a diagnózis akkor segíti a terápiát, ha túlmegy a puszta tényleírá- son; s magyarázó motívumok keresésével tulajdonképpen a megoldás irányába Is mutat. Ezért a furcsa alcím! De haladjunk lépésenként! A feldolgozás anyagát illetően: a Hétnek öt számát olvastam végig, figyelő szemmel, s persze ceruzával a kezemben: a 32.—36. hetit. így született céduláimra mindenütt odaírtam a pontos lelőhelyet is. De itt nem közlöm őket: nem az a fontos, hogy melyik hiba hol fordult elő és ki a gazdája; hanem az, hogy ez így került nyomtatásban az olvasó elé. A hetilap szerkesztése kollektív munka és kollektív felelősség; s a képesújság — mikor az olvasóhoz kerül — nem cikkgyűjtemény, hanem egészében és egységében önmagát képviselő orgánum. 1. Ezzel a tétellel persze lehet vitatkozni, s a Hét esetében nem is jogtalanul. Hiszen ez az egy lap — szerkesztése, tartalma és tipográfiája tekintetében is — tulajdonképpen kettő. Terjedelme nagyobb részében képesújság, kisebb részében viszont — „Fórum“ alcímmel is, nyomdatechnikai megoldásában Is —• elkülönített „társadalompolitikai melléklet“; sok nyomával ez utóbbin annak, hogy korábban „irodalmi melléklet“ volt. 1. Hadd kezdjem mindjárt a végén! — Ha a „Fórum“ részt kellett volna feldolgoznom csupán, valami olyasfélét kellene mondanom most, amit e sorozat első cikkében Grétsy Lászlónak az Irodalmi Szemlére: hogy az nyelvezetében-stílusában megüti a jó magyarországi folyóiratok mértékét, s így bízvást sorukba kerülhetne. — Azért-e, mert ebben a részben sok a magyarországi szerző: kiváló íróik, jó publicisták, imárikás műfordítók? Nem, nem azért! Az átnézett „Fórum“-számokban — futólagos számlálás szerint is — hazai, azaz csehszlovákiai az íróknak 60, a publicistáknak 80, s a fordítóknak is 80 százaléka. Egészében véve a megvizsgált szövegeknek terjedelmében bő kétharmada belső, azaz szlovákiai magyar szerző tollából származik itt. Mégsincs szembeötlő különbség az ő szövegeik meg a magyarországiakéi között. Tehát nem az „import“, hanem az itthoni gárdának — s gondolom: a szerkesztőnek — igényessége biztosítja ezt a nyelvi színvonalat. Maradjunk most ennyiben; de az itt lelt tanulságot vigyük magunkkal a végkövetkeztetés kialakításához. 2. És most vegyük szemügyre a képes részt: a Hétnek tulajdonképpeni saját arculatát! A nyelvi vizsgálódás szemszögéből persze nem számíthatom itt a terjedelembe a címoldalakat, sem a Pál utcai fiúk történetét részletekben közlő hátoldalakat; de a műa hét olvasgatása közben...
