Irodalmi Szemle, 1969

1969/10 - HAZAI FÓRUM - Török Elemér: Vallomás a szülőföldemről

nézem ezt a földet a Laboré partjáról. Ez a táj is az enyém, ahol újarcú emberekkel ismerkedtem meg, akik „álmukban olykor / még fehér ökröket hajtanak / tenyerükből / zabbal etetik a kiscsikókat / túl sok az emlékük / jönnek felém elkomorodva / mindennappal öregebben ■..“ Észre se veszem, s lassan én is hozzájuk öregszem. Ha olykor-olykor rám emelik kucsmájukat jó napot köszönve, én megkérdem mindig magamtól: „Hány eszme s törvény / gyúrta ezt a népet, sújtotta ilyen s olyan / anti- véglet. / Ö állt konokan J súlyos igazával / s vetette földjét / aranyos búzával.“ Azt a földet, melynek rögeit őseim verejtéike egy ezredév óta öntözi, s melynek határában ölelkezik össze, mint két jó barát, kedves folyöm, a Latorca és a Laboré. Innét már mint Bodrog folyik tovább Tokajig, ahol egyesül a szőke Tiszával. Így lett Abara csillagos tornyával második otthonom, ahol a Laborc füzes partja Esze Tamást és híres talpasait idézik, a Nagyerdőből Buga Jakab küldi felém síró-fájó énekeit. A Köves- molyván kuruc dalok lopakodnak elém. Rákóczi kurucai fogják kezemet, kiknek emléke igazra, helytállásra kötelez. Líra és emlék zsong itt mindenütt. Lent, a szelíden foly- dogáló Laborc partján álldogálva tekintetem pillangói átrepülnek a túlsó oldalra, és szállnak, szállnak, míg útjukat nem állja a kétsátrú hemeci hegy, mely körül apró faivak lapulnak: Fejszés, Szentes, Boly, Szolnocska, Pólyán, Bacska, Kaponya és Lelesz, ■> szülőföldem. így kapcsol össze emléket, jellemet, embert formáló tudatot bennem e tenyérnyi hely a mindenségben, mely biztos menedékem a megújuló viharokban.

Ivan Rabuzln IJugoszlávia): Szülőföldem Rousseau-díjjál jutalmazott mű