Irodalmi Szemle, 1969

1969/1 - FIGYELŐ - Mészáros László: Masaryk hagyatéka (Milan Machovec: Tomáš G. Masaryk )

gatni Masaryk szavait. A plátói emberek egyikét, akinek sikerült, lényegében sikerült nemzete számára a lélek alakító, nevelő erejét előtérbe helyezni, s higgadt kormányzó erővé tenni." (T. G. Masaryk: Erkölcsi problémák; Prager Könyvkiadó, Bratislava, 1935)

Masarykról számtalan könyvet és tanulmányt írtak. Minden elképzelhető szempontból elemezték egyéniségét, műveit, de főleg tetteit, és csökönyösen igyekeztek besorolni őt valahová, valamilyen iskolába, irányba stb. Éppen ez a beskatulyázási igyekezet tette egyoldalúvá az elemzést, ártott a legjobban, mert elveszett az egyén, a teljes ember. Az úgynevezett „személyi kultusz évei“- ben történt Masaryk-értékelésekre jellemző, hogy a történelmi materializmusra épülő marxista (?) világszemlélet milyen nem-történelmi szempontból, tehát önmagát cáfolva vizsgálta, értékelte és utasította el Masarykot. Az SZKP huszadik kongresszusa után felfrissült szellemi légkörben, a nagy átértékelések korszakában törvényszerűen utasítottak aztán vissza minden egyoldalú és hamis értékelést, módszert. Továbbra is fennáll azonban annak a veszélye, hogy csupán újabb legendával helyettesítjük a legendát, új mítosszal a régi mítoszt, s nem oldódik meg semmi. Erre a veszélyre többen is figyelmeztettek; így például L. Nový „Masaryk filozófiája mint időszerű múlt" című cikkében (Filozófia, 6/67) hangsúlyozza, hogy az egész embert kell mikroszkóp alá venni, Masaryk elméleti és gyakorlati munkásságát egészében kell vizsgálni, mert a különféle felszínes „Masaryk és a ...“ témájú „eszmefuttatások csak tovább mélyíthetik a félreértéseket a „TGM-jelenség“ elemzésében és megértésében.

Milan Machovec következetesen (különben a sorozat jellegéből adódóan) az egyént tanulmányozza; „az ember szellemi alkotásaira összpontosítjuk figyelmünket“. Ez az álláspont elfogadható, mert lényegesen megegyezik Masaryk követelményével: „az egész emberről van szó, mint érző, gondolkodó és cselekvő lényről“. Persze, éppen azért, mert a teljes embert, a cselekvő embert is látnunk kell, nem hagyja figyelmen kívül „a Masaryk-köztársaság“ problémáit sem, de visszautasít minden olyan nézetet és álláspontot, amely Masarykot egyszerűen a köztársaság atyjává redukálja, azonosítja a köztársasággal, vagy csak Masaryk elnökségének a korszakát vizsgálja. Minden ilyen álláspont már csak azért is hamis, mert az elnökség tulajdonképpen már csak mintegy epilógusa volt Masaryk életének — a gondolkodó, az „első modern (cseh) ember“ jutalma. Amikor elnök lett, már mögötte voltak nagy harcai, s ez a funkció bizonyos értelemben Masaryk félreállítása volt, hiszen a kormány beleegyezése nélkül alig emelhette fel nyilvánosan a szavát. Igaz, rosszul értelmezte a marxizmust (sokan ma sem értelmezik különbül!), nem értett egyet a kommunistákkal, és harcolt ellenük, nem értette Lenint és októbert; determinálta őt a kor és a történelem; nem léphetett túl önmagán, bár egész életében arra lázított, hogy ne elégedjünk meg semmiféle adottal, harcoljunk minden korlátozás ellen — s lépjünk túl önmagunkon. Maga a tény, hogy temetésén a korabeli baloldali értelmiség nagyjai, mint Neumann, Nezval, Seifert, Hora, Fučík, Nejedlý és mások — minden nézeteltérésük és viszályaik ellenére — őszinte bánatot éreztek az öreg harcos távozása fölött, az ember nagyságáról tanúskodik. S az sem volt véletlen (vagy „taktika“, ahogy az ötvenes években magyarázták), hogy Klement Gott- wald elnökké választása után tisztelgett Masaryk sírjánál.

Annak ellenére, hogy Masarykot lehetetlen egyszerűen és kimerítően politikusnak, filozófusnak vagy tudósnak nyilvánítanunk, meg kell kísérelnünk a jellemzését. Nejedlý szerint — aki nagysikerű könyvet írt Masarykról, s ebben rendkívüli művészi erővel ábrázolta főleg Masaryk gyermek- és ifjúkorát — Masaryk a válság politikusa és filozófusa volt. Ezt a jellemzést Machovec Is elfogadhatónak találja, mert Masaryknak arra irányuló igyekezetét látja benne, hogy mindent a maga teljességében kell látni és vizsgálni. A válság szükséges — a válságban mindig több oldalról mutatkozik meg minden. Masaryk egész élete nem más, mint az emberi élet teljességéért folytatott harc. „A modern ember válsága általános, az egész ember, az egész szellemi élet válsága ez; felülvizsgálásra szorul az egész modern élet, minden intézmény, a világról és az életről kialakított vélemény. Az egész modern kultúrát áthatja a belső széthullás, a modern ember életének kettészakadása, a társadalom felbomlása, az általános szellemi anarchia,