Irodalmi Szemle, 1968
1968/4 - Kafka, Franz: Levelei Felice Braun kisasszonyhoz
Franz Kajka 1912 és 1917 között több mint 500 levelet, illetve levelezőlapot írt Felice Braun kisasszonynak Berlinbe. 29 éves volt, amikor barátjának, Max Brod- nak a társaságában megismerte a nála három évvel fiatalabb Felice-t. Kétszer jutottak el az eljegyzésig, másodszor Kafka a tüdőbajára hivatkozva vonta vissza a szavát. Felice 1919-ben feleségül ment egy üzletemberhez, két gyermeket szült, és 1960-ban halt meg, New Yorkban. Kafka a tőle minden esetben megszokott körültekintéssel udvarolt, eleinte naponta elemezte leveleiben, miért kell a vele kötendő házasságtól Felice-t óvnia. A bizonyítékok tömegét hozta föl önmaga ellen, kicsinek és méltatlannak tűn tette fel magát, de a fölhozott érvek mélyreható alaposságával egyben nagynak is. Franz Kafka és Felice levelezése a frankfurti S. F lse her V er lag gondozásában jelenik meg, fordításaink a hamburgi D le Zeit közlése alapján készültek. A bemutatott leveleket Ismeretségük kezdetén írta az író. Mindennél drágább Felice-em, mi értelme tovább viselni (magamról beszélek) a homály kínját, csak azért, mert egy kicsiny, értelmetlen s már az első pillanatban szerte- foszlő vigaszt találunk benne? Nem várok apád hazatértéig, talán már ma megírom a levelet, holnap elküldöm Neked, hogy átnézd, és aztán küldöm el apádnak Berlinbe, vagy oda, ahol éppen tartózkodik. Hiszen a válasz erre a levélre nem a kedélyállapotától függ majd, s nem is attól, hogy itt, vagy ott írja. Nincs értelme a várakozásnak. S ha talán mégis van valami értelme, akkor nem akarok róla tudni. Drágám: „vakon higgyek“ neked, és én bízom is benned, ez biztos. De vajon önmagadban megbízhatsz-e? Megbízhatsz-e magadban mindig és minden helyzetben ...? Az elképzelhetetlen lehetőségek miatt elkövetkezendő boldogságunk nem egy képe erősen kifogásolható. Ahogy az isten létét a meglevő isten-fogalommal bizonyíthatónak véljük, a fogalom hiányosságánál fogva ugyanúgy cáfolhatjuk is. Ha nyolc vagy tíz évvel ezelőtt ismertelek volna meg (a múlt annyira biztonságos, amennyire vissza- hozhatatlan), most milyen boldogok lehetnénk ezek nélkül a siralmas kifogások, sóhajok és vigasztalan hallgatások nélkül! Ehelyett olyan lányokkal találkoztam — ez mind évekkel ezelőtt történt — akikbe könnyen beleszerettem, akik társaságában víg voltam, s akiket még könnyebben elhagytam, s ha ők hagytak el, a legkisebb fájdalmat sem éreztem. (Csak a többes szám láttatja őket soknak, és az, hogy nem nevezem őket nevükön, s hogy már oly régen a múlté az egész.) Szeretni úgy, hogy 1913. V. 18. Franz Kafka levelei Felice Braun kisasszonyhoz
