Irodalmi Szemle, 1968
1968/10 - HAGYOMÁNY - Turczel Lajos: A novellista Darkó István
viszont, hogy az író már gyermekkorában egy másik etnikum környezetébe: a szlová kiai palócság közé került, kifejező eszközei viszonylatában — a kettős gazdagodás mellett — bizonyos „problematikusságokat" is okozott. „Ez a problematikusság onnan ered., hogy Darkőban két magyar táj stílusa, két magyar vidék élete él — írja Zapf László. — Neki erős székely gyökerei vannak, viszont egészen megotthonosodott már a szlovenszkói magyar talajban is... Életstílusában, valamint nyelvében benne van a két táj ellentéte. Mondatainak különös csattanó lendülete a székely nyelv tömörségéből való. Különösen az egymást ugrató és egymásra feszülő párbeszédekben érezni erősen a székely ízt. Viszont nem a székelység életét írja már meg, nem él abban ... Van sok olyan részlet írásaiban, ahol a székely ízzel beszélő szlovenszkói magyarok különösen hatnak.“8 A kettős népnyelvi hatás kiegyensúlyozott, sőt játékosan bravúros és ökonomikus érvényesülése A remetemadár-ban és a Szárnyas ménes ben figyelhető meg. Ezekben a novellákban a székely és palóc elem harmonikus kapcsolatának, iker-arányosságának az író székely-palóc egyéniségére és a két néptöredék hasonló helyzetére utaló szimbolikus jelentősége is van. A már más vonatkozásokban említett Botondka teljes mértékben a székelység népi világából, nyelvéből és észjárásából meríti anyagát. Palóc vonatkozásban ugyanaz mondható az Andris báránykája és A daliás című novellákra; az 1926-ban írt A daliás hosszú ideig Darkó legnépszerűbb írásaként — az akkori irodalmi estek siker-számaként — szerepelt; „zamatos magyarságára és élethűségére“ annak idején Fábry is rámutatott9, Zapf László pedig „a szlovenszkói magyar specifikum, couleur locale“ úttörő megszólaltatójaként emelte ki.10 A „szlovenszkóiság“, a „szlovenszkói magyar specifikum“ Darkó elbeszéléseiben nemcsak folklorisztikus színező elemként, felületi helyi színként van jelen, hanem a legtöbbször a kisebbségi élet problémáiban való beágyazottság formájában is. A Görögtüz, az Áll a bál, A szlovenszkói vásár, a Faun a Magurán című novellákat elsősorban ilyen vonatkozásban lehet par excellence szlovákiai magyar epikának tekinteni. Figyelemre méltó tény az is, hogy a magyar-szlovák népi érintkezés sűrűn, különösen meleg színekkel és mindig pozitív jellegű jovialitással van ábrázolva Darkó írásaiban (Szlovenszkói vásár, Szárnyas ménes stb.). A kisebbségi létforma és problematika ábrázolására való törekvés még fokozottabb mértékben nyilvánul meg Darkó regényírói munkásságában. Legismertebb regényeit, az 1937-ben csehszlovák államdíjjal jutalmazott Lángoló csipkebokor-t és az 1938-ban megjelent Deszkaváros-t saját vallomása szerint azzal az ambícióval írta, hogy bennük a születőben, kialakulóban levő „szlovenszkói magyar lelkületet“ kifejezze.11 Az ilyen szándék a két világháború közötti regényírásunkban nem volt egyedülálló, sőt a kritika általában „a szlovenszkói magyar regény“ megírására buzdított. „A szlovenszkói magyar irodalom mérhetetlenül sokat nyerne, ha az írók a szó szoros értelmében felfedeznék Szlovenszkói az irodalom számára — sugallja 1932-ben a fiatal Kovács Endre. — Nem ■a politikai értelmű irredentizmust, hanem az államfordulat alkotta új lélektani helyzetet, mely az itteni magyarság legprimérebb életproblémáit hatja át; ezt a merőben új gazdasági, kulturális és szellemi atmoszférát kell visszatükröznie az írói alkotásnak, ha azt akarja, hogy az újdonság erejével hasson az egyetemes magyar irodalomban.“'2 A Lángoló csipkebokor és a Deszkaváros szerzője határozottan ilyesmire törekedett, de — figyelemre méltó rész-eredmények ellenére — az igazi „szlovenszkói magyar regényt“ neki sem sikerült megírnia. A kisebbségi problematika iránti intenzív írói érdeklődés Darkónál szoros kapcsolatban volt sokoldalú közéleti tevékenységével. Kevés olyan írónk van, aki a kisebbségi élet kulturális és irodalmi közügyeiben olyan odaadással vett részt, mint ő. Gyerekember még, amikor A Mi Lapunk című ifjúsági lap megindításában oroszlánrésze van; az 1923-ban Losoncon megalapított Madách-kör-rel kezdve az 1938 júliusában szervezett Csehszlovákiai Magyar írók Gazdasági Egyesületéig bezárólag ott van minden 8 Zapf László: uo. 9 Fábry Zoltán: uo. 10 Zapf László: uo. 11V. L. ( = Vass László): „Az író sohase feledkezhet meg népéről.“ — Darkó István nyilatkozik az államdíjról. Magyar Nap, 1937. X. 31. 12 Kovács Endre: Erdély példája Szlovenszkónak. Reggel, 1932. X. 14.
