Irodalmi Szemle, 1968
1968/10
Láttam igen szép leányt... Reneszánsz ember: mindig saját tapasztalataiból indul ki. Az ő prózájában Jézus születése középkori magyar parasztéletkép: „Mely igen nagy alázatosan, csuda elvetett, nyomorult módra született ez világra, * idegen földön, Betlehembe, más ember barmos istállójába, szegény, nyavalyás leányzótul, szolgák, szolgálók nélkül, meleg víz, lágy ruha nélkül, posztócskába és szalma közibe...” A magyar széppróza neki köszönheti megújulását. De Balassa lírájának közvetlen előkészítője, gerjesztője is. Olyan önmagát figyelő lírai lélek ő, aki örökké harcban áll lelkiismeretével és az ördöggel, és kiakar írni magából mindent az emberek okolusára. Pesten született s Rárbokon (Rohožník) halt meg, s Pest és Rárbok között Kassa (Košice), Zólyom (Zvolen), Nagyszombat (Trnava), Szered (Sered), Sempte (Šenk- vice), Detrekő (Plavecké Podhradie) azok az életállomások, amelyek Szlovákiához (az egykori Felső Magyarországhoz), s így közvetlen hozzánk kötik Bornemisza Pétert. OZSVALD ÁRPÁD Balassi Menyhárt sírköve Egy Bornemisza Péter könyv címlapja és kortársnyomdászok könyvdíszei Fényképek:
