Irodalmi Szemle, 1968
1968/9 - FIGYELŐ - Csanda Sándor: Epikánk korszerűsödése
figyelő epikánk korszerűsödése? Monoszlóy Dezső új kötete (Sivatag, a Tatran kiadása, 1968) a hagyományostól eltérő, modern szerkezetű és szem léletű elbeszéléseket tartalmaz. Legtöbb elbeszélésének nincs összefüggő cselekménye, sem időrendje, hanem mozaik- szerűen összeállított lírai emlékképekből, belső monológokból, groteszk helyzetekből, ellentétekből, ötletekből van egybeszerkesztve. A heterogén, ellentmondásos elemekből az írónak gyakran sikerül összefüggő, újszerűen érdekes elbeszéléseket alkotnia. Igaz, a világirodalomban már régóta ismeretes a modern epikának ez a módszere, de a szlovákiai magyar irodalomban eddig még kevés kísérlet történt ezek meghonosítására, ezért Monoszlóy vállalkozása szinte úttörő jelentőségűnek tűnik. Az elbeszélésekben az író egy-egy lélektani helyzetet, költői ötletet dolgoz fel: néha igazi műgonddal, hozzáértéssel, máskor csak felületesen, vázlatosan. A címadó elbeszélés a modern élet hajszáját, minden érzelmi viszonyt el- szürkítő, idegesítő zsúfoltságát ábrázolja egy sebészorvos kórházi tevékenységének bemutatásával. Csupán annyiban hasonlít a hagyományos elbeszéléshez, hogy a cselekménymotívumok egy személy köré koncentráltak, de a jelenségeket inkább költői képekben és szabad asszociációkban fejezi ki. A hosszú évek során a kórházi élet tragikus légkörébe, jajveszékelésbe belefásult orvos lelkivilágát így mutatja be: „Az igazi sivatag egyszercsak elterpeszkedik az emberben, mintha mindig is ott lett volna, s ettől kezdve örökké tart. Erre a sivatagra jellemző, hogy nincs külön sakálhangja, tevehangja, oroszlánhangja, minden hang szinte egyformán hangzik, egyforma tompán vagy egyforma hangosan. Mindegy, hogy a kórházi csengő szól, vagy a szolgálat- vezető ápolónő ébreszt.“ Elidegenedik, szinte géppé válik az orvos az élő emberi testrészek állandó metélése, az örökös jajgatás hallgatása közben — ez a Sivatag szépen, költői képekben kifejtett tanulsága. Monoszlóy az eseményeket visszafelé pergeti: az orvosnak rendszerint operálás közben jutnak eszébe ifjúkori szerelmei, tanárai, csínytevései stb. A Monoszlóy-elbeszélésekben ritkán találunk jól megrajzolt, egyéni- tett jellemet; a Sivatag is egy életformának általános, de találó jellemzése és megnevezése. Az író az időrend és a cselekmény felbontásával bizonyára a modern élet dinamikáját, zsúfoltságát, a hagyományos életforma felbomlását akarja kifejezni. Jól ábrázolja a magányos ember komplexusait, gyanúsítgató hajlamának eluralkodását A kés című elbeszélésben. Ennek a cselekménye egységesebb, ösz- szefüggőbb, mint a Sivatagé, s a cse
