Irodalmi Szemle, 1968
1968/9 - Duba Gyula: Szabadesés (Regényrészlet)
Duba Gyula (Regényrészletj 1 Az utcán egy részeg tántorgott, s a fiatalember — Morvái — érdeklődve nézte, ahogy le-letér a kövesútről, meglódulva a patak felé bukdácsol, és hirtelen megáll, visszahőköl a veszélytől, mely váratlan fürdő lehetőségeként leselkedik rá. Nézte, ahogy nehézkesen és bizonytalanul átmegy a kis hídon, és eltűnik egy ház kapuja mögött. Ismerte a részeget: egész életében ivott, és a fiatalembernek nevethetnékje támadt, amikor arra gondolt, hogy öregségére sem tagadta meg önmagát, reggeli kilenc óra, és már részeg. Hűvös a húsvét, éppen csak a tavasz előjeleit hozta magával. A szerényen fénylő napra ragyogóan fehér, bolyhos szélű felhők úsznak, és eltakarják előle a világot. Ilyen ragyogó felhőket csak tavasszal hömpölygetnek a szelek a falu felett. Az erős szél hevesen mozgatja a patakparti akácok csupasz ágait. A kopasz ágak egymáshoz súrlód- nak és nyikorognak, néha nagyot roppannak, a szél szabálytalanul ismétlődő rohamokkal támadja őket. Az alvég felől már cigánymuzsika hallatszik, elmosódik, majd fel- felcsattan a szélzúgásban. Kezükben kölnivizes üveggel gyerekek járnak házról házra, eltűnnek a kapuk mögött, s néhány perc múlva újra előbukkannak. Csoportba verődnek, és gondterhelten számolgatják az öntözéssel keresett pénzüket. Legények mennek az úton, kiskabátban, hajadonfőtt. Néha percekig egészen néptelen az utca, az emberek a terített asztalok mellett ülnek. A kigombolt ingnyakú, mellényes fiatalember az egyik ház előtt állt. Az utcaajtő kőoszlopának támaszkodott, és elgondolkozva nézte a pénzüket számolgató gyerekeket. Amikor a gyerekek és a legények befordultak a házak elé, és eltűntek a kapuk mögött, s egy időre ismét üres lett az utca, bement a konyhába, és megállt az asztal előtt. A terített asztalon a szokásos húsvéti ételek: csillogó zsírosbarna, főtt kolbásszal ós füstölt hússal teli tál, kemény tojással körítve, mint egy ellipszis alakú óriási margaréta; felszeletelt házikenyér, nagy tál sütemény és felvágatlan torta, leöntve rózsaszínű cukormázzal. Mellette gömbölyű hasú üvegben törkölypálinka és tölcséres szájú, karcsú nyakú üvegben vörösbor. Az asztal sarkén néhány tiszta tányér, kés és villa elkészítve. A fiatalember a poharakat kereste: elfelejtették a poharakat. Az üveges konyhaszekrényből kivett egy pálinkáspoharkát és teliöntötte. Így, most már valódi húsvéti asztal ez, egy vendége már van is, de azért elkelne még néhány, akik a háziasszonyt megöntöznék. A fiatalember arca grimaszba futott erre a gondolatra: valóban, a szagosvíz! Nem mehet öntözködni, mert nincs kölnivize...! Gyerekkorában ő is üveggel járta a falut, s amikor kijött egy-egy házból, a pénzét számolgatta, és fontolgatta, hová menjen még. S később, legény korában, a megöntözött lányoktól virágot kapott... Görbén mosolygott maga elé az emlékein, és felhajtotta a pálinkát, kenyeret harapott rá, és töltött egy újabb pohárkával. Egyedül volt a konyhában. Apja borotválkozott, anyja pedig az ünneplő ruhákat készítette ki az első szobában; templomba ké
