Irodalmi Szemle, 1968

1968/8 - HAZAI FÓRUM - Kovács Győző: Polgári ízlés Kazinczy nyelvművelő törekvéseiben

úgy hiába, mint mohón kapni mind azon, a ml szokatlan és Idegen. ízlés kell az íróban, s ezeknek épen az nincs, mely érezze, ml Igazán szép és ml felvehető.“ A magyar irodalom s a nyelv kiáltotta a próbát, s túlélte a 18. századi, halált lehelő próféciákat. Tovább kellett lépni.

Kazinczy a közönségestől, a hétköznapitól akart végképp elszakadni, a géméin ellen vezeti kérlelhetetlen hadjáratát, mivel e színtelen tónus nem fejezheti ki a nyelv ideálját és erejét. Mert a nyelvnek annak kell lennie, „aminek lennie illik: hív, kész és tetsző magyarázója mindannak, amit a lélek gondol és érez".

Amikor eltávolodott — nem a néptől, a nemzetitől, hanem — a közönségestől, az új irodalmi nyelv kibontakozásának lehetősége, a tovább-lépés mikéntje lebeg szeme előtt: „Nyelvünk lerázza a műveletlenség szennyét, kifejti természeti erejét, élőkéi sajátos szépségében, a fogalmakat s az árnyalatokat pontos néven fogjuk nevezni, megnyílik a szépirodalom s tudomány szélesebb útja.“ Sőt, amint az Ortológus.. .-ban kifejti: „A nyelv olyan mint az ég ive a maga egymásba futó színeinek gyönyörű játékával. Elrontja a szép játékot, a ki a színeket a magok nemeire akarja osztani.“ A nyelv belső, részben rejtett szépségeinek kibontakoztatására, szentimentális művekben nagyszerű példát adott Dayka és Báróczi.

Az Irodalmi Szemle 1967/1-es számának címoldala