Irodalmi Szemle, 1968
1968/8 - HAZAI FÓRUM - Kósa László: A csehszlovákiai magyar néprajzi kutatás feladatai
mint a szerző több éves gyűjtőmunkájának összefoglalása, nagy terep- és anyagismeretének tanúsága. Manga érdeklődésének megfelelően a szellemi néprajzról Írott fejezetek kerekebbek és teljesebbek, de a tárgyi néprajzról Írott rész sem hiányzik. A szlovák anyagot különben jól ismerő szerző többször hivatkozik szomszéd néprajzi párhuzamokra. Az összehasonlító kutatásokra való törekvés más tanulmányaiban Is föllelhető. Ezek a tanulmányok a következő esztendőkben jelentek meg magyarországi szakfolyóiratokban. Néhány jelentősebbet említünk közülük, melyek elsősorban a Nyitra vidéki, a mátyusföldi, valamint a honti és a nógrádi magyarsággal foglalkoznak: Népi hangszerek a Felföldön (Ethn. 1939. 135—154), Zobor vidéki lakodalom (NÉ. 1940. 250—272), Felvidéki betlehemes játékok (Ethn. 1940. 402—418), Adatok a nyugati palóc házassági szokásokhoz (NÉ. 1942. 173—202), Zobor vidéki lakodalmas énekek (Emlékkönyv Kodály Zoltán hatvanadik .születésnapjára. Szerk.: Gunda Béla Bp. 1943. 195—212). Előbb önálló tanulmányokban, majd könyv alakban jelent meg Manga János doktori értekezése: Ünnepi szokások a Nyitra megyei Menyhén (Bp. 1942). A magyar néprajztudományban máig egyedülálló kísérlet, mely egyetlen falu ünnepi szokásait, jeles napjait mutatja be. A Zobor vidéki községek talán az egész magyar nyelvterületen a legtöbb és legszínesebb ünnepi népszokással dicsekedhetnek. Az 1940-es években megszaporodtak a néprajzi gyűjtések. Az Országos Táj- és Népkutató Intézet Gömörben végzett kutatásokat. Az eredményeket klsebb-nagyobb adatközlő cikkek tanúsítják. Herkely Károly a paraszti erdőgazdálkodásról (NÉ. 1941. 259—263), Panyusik Mátyás a Csermosnya völgyi állatgyógyításról (Ethn. 1942. 115— 117), Márkus Mihály a Csermosnya völgyének gyűjtögető gazdálkodásáról (NÉ. 1941. 173—177) írt. Ugyancsak Márkus írt tanulmányt a Kodály-emlékkönyvbe a Jolsvai kolompkészítő mesterekről (245—264), bemutatva Felső-Magyarország egykor virágzó kisvasiparának még élő munkásait, akiknek árui a mesterség virágkorában messze a Balkánra is eljutottak. A régi Torna megye szélén s egyben a nyelvhatáron, egy félreeső völgyben fekszik Áj község. Kodály Zoltán ösztönzésére itt kezdett mindaddig példátlan vállalkozásba és folytatott hosszabb ideig alapos népzenei gyűjtést Vargyas Lajos. Feladatául választotta, hogy összegyűjti és feltérképezi egyetlen település teljes zenei anyagát. Munkájáról alig egy évvel vizsgálatai befejezte után könyvben számolt be (Aj falu zenei élete Bp. 1941.) A dallamok és szövegek azonban két évtizeddel később láttak napvilágot. A nyugati területek tanulmányozása is megélénkült. Nemcsak elszórt kisebb adatközlésekre gondolunk, melyek nagy fehér foltokat kezdtek megszüntetni, mint Gönyey Sándor cikke Nagyhindről (Ethn. 1941. 69) vagy Bakó Ferencé Ojbarsról (Ethn. 1942. 227—229), hanem elsősorban Fél Edit martosi tanulmányaira. Több kisebb írás közül kiemelkedik összehasonlító viselettörténeti dolgozata a gazdag és színes martosi népviseletről (NÉ. 1942. 93—140). Nem kevésbé jelentős a közösen végzett paraszti munkáról írt tanulmánya (NÉ. 1940. 361—381). Két másik munkája önállóan jelent meg. Mindkettő jelentős mű, a magyar paraszti társadalom néprajzi vizsgálatának úttörői: A nagycsalád és jogszokásai a Komárom megyei Martoson (Bp. 1944), Egy kisalföldi nagycsalád társadalom-gazdasági vázluia (A marcelházi Rancsó-Czibor család élete (Érsekújvár, 1944). E két füzet az érsekújvári Kisalföld-kutató Intézet Kisalföldi Közlemények címet viselő kiadványsorozata második és harmadik számaként látott napvilágot. Ennek az intézetnek munkatársaként folytatott értékes régészeti munkát Szőke Béla, maradandó nyelvészeti vizsgálódásokat Kálmán Béla és Sulán Béla. A Kisalföldi Közlemények első száma Kálmán Béla Naszvad, Imely és Martos élete a népmozgalmi adatok tükrében című dolgozata volt (Érsekújvár, 1943). Rideg számadatok megelevenítésével érvelve mutatja meg, milyen beteg a színes viseletbe öltözött falu. Az érsekújvári állami gimnáziumban ezekben az esztendőkben figyelemreméltó honismereti munka folyt. Az egyik osztályban 1940-ben Bakos fózsef tanár vezetésével nyelvművelő és falukutató munkaközösség alakult. Lapot is kiadtak Védjük a nyelvünketi címmel. Két esztendő szorgalmas munkájáról az iskola centenáriumára megjelentetett gyűjteményes füzetekben adtak számot: Együtt dolgoztunk. — Nagy magyar értékeink védelmében és szolgálatában. (Érsekújvár, 1942. Szerk.: Bakos József.) Tizenkét—tizennégy éves fiúk s lányok apró dolgozatai, kisebb-nagyobb adatközlései töltik meg a füzeteket. Az általános honismereti és nyelvművelő törekvések dokumentumaival együtt szép számmal találunk itt néprajzi gyűjtéseket Érsekújvár környékéről
