Irodalmi Szemle, 1968
1968/8 - HAZAI FÓRUM - Püspöki Nagy Péter: A felső-szemerédi rovásemlék
Jegyzetek 1 A felsőszemerédi feliratra mint ismeretlen írásrendszerű és megfejteden, ez ideig fel nem fedezett feliratra egyetemi hallgatótársam, Mayer Marian hívta fel a figyelmemet. Egyúttal rendelkezésemre bocsátotta a felirat fényképét is, melyet rokona, Dr. Otmár Gergely készített. Szívességét ezúton is hálásan köszönöm. A felirat végső elemzését a helyszínen személyesen végeztem el 1968. augusztus mén. 2 A templomépület a gyakori átalakítás következtében csaknem teljesen elveszítette eredeti alakját. A portálé ennek ellenére eredeti helyén, a régi hajó 14. századból fennmaradt falrészében áll. A knhől faragott portálé timpanonján még látható egy középkori freskó maradványa sötétkék alapon. Az évszámot és a rovásfeliratot hordozó kőgerenda, eltekintve néhány vékony mészrétegtől, viszonylag sértetlen állapotban van. 3 Rovásemlékeink jelentős része csupán későbbi másolatokban maradt ránk. A másolók természetesen — saját koruk paleográfiai szemléletének hatására — az eredeti rovásbetűk jellegzetességeit nagy mértékben eltorzították. Szigorú értelemben vett epigráfiai rovásemlékünk ez ideig csak három volt: 1. a székely- derzsi tégla eredetiben (feltehetően a 16. század első feléből; Pais Dezső szerint lehet régibb is, talán 13. századbeli); 2. a csíkszentmihályi felirat 1501-ből (az 1749-ben készült másolatát ismerjük); 3. Az 1515-ből eredő konstantinápolyi felirat (1553-ban készült másolatban). Bizonyos mértékig ide sorolható még a XV. század második feléből származó b olognai rovásnaptár is. Szövegét Luigi Marsigli 1690-ben készített másolatából ismerjük. A többi írott vagy festett emlék már kívül esik az epigráfia körén. Összehasonlításainkban ezeket is figyelemmel kísérjük. A másolatok természetesen nem nyújtanak epigrafikai szemszögből megbízható információkat. A székelyderzsi tégla esetleges kivételével minden emlék eredetije és másolata újabb keletű az 1482-ből származó felsőszemerédi feliratnál. Ezért szükséges az évszám mélyreható elemzése, melyre teljesen megbízható összehasonlító anyaggal rendelkezünk. 4 Vö.: Húščava Alexander: Dejiny a vývoj nášho písma. SAVU Bratislava 1951. 327. és 229—230. old. 5 A harmadik ábra betű és számsorát: A. Capelli: Dizionario di abbreviature latine ed italiane. Milano 1961. 6. kiad. (A továbbiakban Capelli.] A 14. sz. középső I betűje: Friedrich Gustáv: Učebná kniha paleografie latinské, Praha 1898, 173. old. A T betű pedig: Húščava: Dejiny 236. old. ° Capelli 427. old. 7 Friedrich 222. old. 110. ábra. 8 Capelli 422. és 423. old. (Lásd az 5. ábrát!) 9 A számjegyek kizárólagosan Capelli és Friedrich adatai nyomán kerültek a táblázatba. 10 Friedrich 222. old. 110. ábra és a 6. táblázatunk. 11 Lásd a 9. sz. jegyzetet! 12 Húščava: Dejiny 327. 13 Nem akarom ezáltal kétségbe vonni Pais Dezsőnek a székelyderzsi téglával kapcsolatos álláspontját, vagyis hogy a tégla a 13. században készült volna. (MNy. XXVIII — 1932, 274—77.) Németh Gyula (A magyar rovásírás, 1934. 5. old.) egykorúnak tartja a nikolsburgi ábécével (1483 körül). Ez az ábécé volt eddig a magyar rovásírás legősibb emléke. Sebestyén: MRHE 55—56 szerint a bolognai emléket a 15. sz. közepére helyezi. A naptárban szereplő legifjabb szentet sziennai Bernardinust 1450-ben avatták szentté. A magyar misekönyvekben először 1484-ben jelenik meg. Nem valószínű, hogy a köznép kezén forgó naptárban korábban meglett volna. Ezért a bolognai emlék, melyet bizonyos fokig epigráfiai emléknek tekinthetünk, nem előzi meg a felsőszemerédi feliratot. 14 A kőgerendára vésett szöveg fényképe természetes megvilágítás mellett készült a déli órákban. Ezért a^ok a vonalak, illetve vonalrészek, amelyek a nap sugaraival azonos irányba estek, igen gyengén láthatók (árnyékmentesség). A hitelesség kedvéért a képet nem retusáltattam. A hiányokat a 7 b-vel jelzett ábra kézi rajzán helyrehoztam. A rovásjelek valóságos alakját 1968. aug. 10-én a helyszínen személyesen rajzoltam le. 15 Sebestyén: MRHE 34. old.: ,,Pro litteris notas quasdam in scipionibus ad formám tesserae quadratis excidunt, lineamque a dextra in sinistram, ut Judaei, Aegypti ac Turcae ducunt . . ,u 16 Sebestyén: MRHE 96—97 old.: ,,Nam sicut Haebrei, Syri, nhaldaai. Arahp.s et Turcae, caeterique Orientales a dextra sinistram versus, contra Graecorum Latinorumque morém exarant suas litteras.“ 17 Előfordul ez a Dernschwam-féle, valamint a wolfenbütteli és a prágai másolatokon is. Sebestyén MRHE, 74, 76. 77. lap. 18 Az A és M betű félkörös képzésével Telegdi Rudimentájában is találkozunk. Sebestyén: MRHE XIV. mell. (Geisseni másolat). Az M betű Kájoni betűsorában is gömbölyded. Az enlaki felirat M betű)e is a törzs bal oldalára záródó két félkörívből áll. (Sebestyén: MRHE 121. old. 32. ábra.) 19 A felsőszemerédi felirat első részén látható dátum a bal-jobb iránynak nemcsak egyik feltételezője, hanem bizonyítéka is. 20 A típusbetűket Németh Gyula A magyar rovásírás c. művének a táblázatából vettem. Egyes esetekben Sebestyén MRHE fakszimiléiből. 21A tizedik ábrán ugyan az ö betű sorában jelöltem Németh Gyula szerint, személyes véleményem viszont az, hogy itt csakis ü betűről lehet szó. A nikolsburgi ábécé feljegyzője az u betűt közönséges v-vel jelölte, amint azt az alatta látható rovásjel igazolja. A 15. századi gyakorlat szerint e az űr, azaz az u az ü betű jele volt. Az n betűt az oe kapcsolat segítségével fejezték ki. (Pl. coelum = ég.) Az 1474-ből származó Birk-kódex az ü betűt közönséges v-vel írja át, pl. az l/a old. 9. sorában: zvksege = szüksége. (Codices Hungarici V. Bp. 1960. 46. old.) 22 Németh Gyula: MR 23. old.: ,,Praeter has sunt quaedam syllabae reptilium formas referentes, quae non sunt ex certis characteribus conflatae. Siculi capita dictionum vocant.“ 23 Némethy Gy.: MR 23. old. „Paucis notis múlta sensa comprehendunt.“ 24 Némeh: MR. 23. old.: ,,ln Ihrer Schrift haben (die Székler) eigene Charactere, von denen einige ein ganzes Wort oder einen Satz bedeuten.“ 25 Sebestyén: MRHE 34. old.: ,,. . . quarum una seu ad summum duae, punctis quibusdam additis plus quam pro numero characterum praebent intelligentiae.“ 26 A szóelválasztásnak erre a módjára utal a székelyderzsi tégla felirata is. A rovásbetűs név: ,,Mikós derzsi pap“ — téglalap alakú keretbe van foglalva. Válaszpontokat a Marsigli-féle másolaton sem találunk, ellenben a nevek előre elkészített, ugyancsak téglalap alakú négyszögekbe kerültek. A mi szóelválasztó vagy névelkülönítő jelünk is egy ilyen hosszúkás négyszög maradványa. Lehetséges, hogy a középkori rovásiratokon a nevek kiemelésére a négyszöget használták. 27 Doblhoffer Ernst: Jelek és csodák. Gondolat, Bp. 1962. 309. o. 87. ábra.
