Irodalmi Szemle, 1968
1968/8 - HAZAI FÓRUM - Püspöki Nagy Péter: A felső-szemerédi rovásemlék
tessége. Formabeli fejlődése párhuzamosan haladt a gótikus 1 betű majuszkuláris alakjának módosulásával. Az arab számjegyek használata Európában a gótikus írás megjelenésével egyidőben kezdett terjedni.1 A kölcsönhatások annál inkább érvényesülhettek, mert az arab egyes jele csaknem azonos volt az említett majuszkuláris 1 alakjával. A majuszkuláris I betű törzsének középrésze a 12. és 13. század fordulóján vastagodni kezd, illetve kettős vonallal alakítják. A 13. sz. végén és a 14. sz. folyamán a majuszkuláris / betű törzsét már erős függőleges vonal jellemzi. Közepén rövid, a végein lekerekített léc halad át. A törzs talpán és fején előbb egy hullámvonal, majd szabályos, kifelé irányuló (virágzó) görbe jelenik meg. Az egyenes törzsű betűknél (/, L, T) a középrész vastagodását keresztléc vagy keresztvonal hangsúlyozza. A kerekített betűknél (C, G, P stb.) ez a jelenség a körvonal tekintélyes kiszélesítésében mutatkozik meg. A 14. század végétől a majuszkuláris I betű törzse mindinkább egyenletesebb lesz és vékonyodik. A törzs alsó és felső végén különféle alakú, hullámvonalas díszek jelennek meg. A 15. sz. közepén a törzset metsző keresztvonal eltűnik. Epigráfiai téren az arab számjegyek körébe tartozó egyes szám szerepét a gótikus majuszkuláris 1 vette át. Külalakja az egyes szám formálását a paleográfia többi területén is befolyásolta. A felsőszemerédi felírat egyes számjegye a 14. századi gótikus majuszkuláris 1 epigráfiai változata. A mondottak alapján megállapíthatjuk, hogy a felsőszemerédi felirat készítője 1482- ben az egyes számjegy kialakításában olyan archaikus formát követett, amely a 14. század folyamán volt használatban. Az évszám második értékjele a négyes. Alakjára nézve egyetlen vonalból képzett hurok, amelynek két szára a képzeletbeli alapvonalon nyugszik. A számjegy tökéletes szimmetrikus elrendezésű. Alakja a 14. századi nyolcas nem részarányos horizontális felezése folytán jött létre. (Lásd a 4. ábra „a" részét!) A négyes itt alkalmazott alakja szintén konzervatív hatásokról tanúskodik. Párhuzamos formáival már a 12. sz. közepe táján is találkozunk. Ekkor azonban a vertikális szimmetria még nem érvényesült olyan mértékben, mint a 14. században. A 12. sz. második felében a négyes hurokszerű feje gyenge, baloldali elhajlást mutat. A 13. században ez a hurok teljesen a számjegy bal oldalára került. A következő század elejéig további módosulás nem volt. Az egész 14. század folyamán a feliratunkon alkalmazott típus volt az uralkodó. A 14. század utolsó éveiben a 4-es fokozatosan új alakot öltött. A balról jobbra, rézsútosan felfelé haladó szára függőleges irányt vett, szimmetrikus párja pedig egyre inkább vízszintes irányban tolódott (4.b és 5. ábra). A négyes számjegy jellegzetes vonásai ugyancsak azt a tényt igazolják, hogy a feliratot készítő mester olyan cég tagja volt, amelynél még a 15. század végén is elevenen éltek a 14. század közepe táján virágzó magyar epigráfiai iskola hagyományai. Az évszám harmadik értékjegye a nyolcas. Az előző két számjeggyel szemben már kevésbé pontosan datálható. Formai tekintetben egy nagy S betűhöz hasonló görbe vonal, amelynek a két vége külön-külön saját görbülő szárának középrészét érinti. Capelli a számjegynek ezt az alakját nem ismeri.6 Friedrichnél, aki bemutatja a közép-európai számjegyek fejlődését, ez a típus az 1367-es évvel jelenik meg, és fennmaradt a 15. század végéig.7 Alakja csak 1426—1460 között mutat kisebb torzulást. Mesterünk nyolcas számjegye különleges fejtegetési alapot nem nyújt. A számjegy általa használt alakja Közép-Európában általánosan megtartotta a 14. századi alakját. Ezt az álláspontot alátámasztja a 15. század végéről származó, Capellinél található két liguriai évszám formai képzése (1482 és 1478 ).8 Az évszám utolsó számjegyének az értékét már nehezebb meghatározni. A számjegy törzse függőleges. Felső végéhez jobb-bal irányban ívelt vonal kapcsolódik. Alsó végéhez viszont rövid, egyenes, bal-jobb irányú, kissé felfelé hajló vonal járul. Képzése olyannyira egyéni, hogy a mesterünkkel kapcsolatos eddigi tapasztalataink alapján egyaránt tekinthetjük kettesnek is meg hetesnek is. Az 5. ábrán közölt táblázat alapján arra a véleményre hajiunk, hogy a dátum utolsó számjegye a kettes értékének felel meg. A Capellinél közölt kettes és hetes számsor közül mesterünk számjegyéhez a kettes 14. századi alakja áll a legközelebb. Ezt a megoldást Friedrich táblázata is megerősíti.10 Ugyanezt bizonyítja a pozsonyi dóm szentélyének boltozatán látható, 1467-es
