Irodalmi Szemle, 1968
1968/8 - Duba Gyula: Ami nincs a Szemlében
átfolyó anyagból kiérezte és megtanulta az irodalmi gondolkodás sajátos logikáját, a megérzésre alapuló kritériumokat, az esztétikai értékrendet. Másként formálta a lap jellegét néhai szerkesztője, Tóth Tibor (meghalt 1964-ben), akinek jókedélyű, mosolygós alakja és szellemes egyénisége immár a Szemle hagyományai közé tartozik. Ö mindenekelőtt széles irodalmi összefüggésekben való gondolkodásával, klasszikus műveltségével és fejlett fordítói és összegező képességével hatott a szerkesztés munkájára. Ö alapította meg az eredeti kommentárokkal fűszerezett cseh és szlovák lapszemlék „műfaját“, melyekben sűrítve és egyéni módon adta egész viták anyagát és jellemző gondolatait. Tárgyilagos bepillantást tett lehetővé a csehszlovák irodalmi élet szellemi pezsgésébe, és kialakította irodalmunknak, s közvetlenül az Irodalmi Szemle hídszerepének egyik lehetséges módszerét a környező nemzeti kultúrák között. Értékelni, feldolgozni, eredeti meglátásokkal gazdagítani és továbbadni, ez volt Tóth Tibor műfajának a lényege, s észrevehető, hogy a Szemle magyarországi térhódításában és az egyetemes magyar tudatban való gyökéreresztésében ennek a munkásságnak jelentős szerepe volt. Dobos gyakorlati érzéke és közéleti érdeklődése mellett Tóth Tibor képviselte a világirodalmi kitekintést, a széles látóhatárt, a távlatokat. A szerkesztőségben váltakoztak a szerkesztők és mindegyik adott a lapnak valamilyen személyes ízt: Egri Viktor realizmusát és színházszeretetét, Bábi Tibor filozófiai érdeklődését és költői kísérletező kedvét, Monoszlóy Dezsőnek az elvonttal és abszurddal szemben érzett előszeretetét, Tőzsér Árpádnak a korszerűhöz és egyénihez való ragaszkodását, Roncsol László szigorú és modern esztétikai érzékét. S a szerkesztő egyéniségének megfelelően a szerző mindig más és más fogadtatásban részesült. Egri a kézirat első olvasása alkalmával azonnal tollat fogott, és olvasás közben javította ki a helyesírási hibákat, elírásokat, mintegy figyelmeztetve a szerzőt gyarlóságaira, emberi gyengeségeire és botlásaira, s ilyképpen alázatra és szerénységre intette. Bábi végtelen vitabírása, Tőzsér hajthatatlansága, Monoszlóy diplomáciai érzéke mind olyan momentumok, melyekből a tízéves Irodalmi Szemle épült. Az igazság érdekében meg kell jegyeznem, hogy a szerkesztők és szerzők ellentétét a Szemle esetében nem kell nagyon kiélezettnek és kérlelhetetlennek elképzelni, egyszerűen azért, mert a szerkesztőség még a közepes kéziratoknak sincs annyira bővében, hogy a lap színvonala érdekében szigorú és igényes lehessen. Kénytelen szembenézni a valósággal: irodalmunk nem nagyon termékeny s ezért a szerkesztő gyakran kompromisszumra kényszerül: az írás csak közepes, vagy éppen gyenge, de közölni kell, mert a lap nem jöhet ki üres oldalakkal. S így még az is megtörténhet, különösen uborka- szezonban, rekkenő nyár idején, hogy a szerkesztő kiáll az ablakba, és figyelmesen kémleli a környéket, s amikor meglátja a szerzőt (szegény feje éppen sörözni igyekszik a Kriváň vendéglőbe), felhívja, s a gyanútlanul belépő, szomjas írót számon kérőn így fogadja: Na, hol a’ kézirat? Mester? Lustálkodunk, Mester? És korholja, hogy ez a felelőtlenség ... Egy folyóiratnak nemcsak tartalma, de alakja is van. Ogy is mondhatnánk: arca van. Hagyományos vagy modern, elegánsan könnyed vagy súlyos, széthulló vagy egységes, jellegzetes vagy jellegtelen; akár az emberi arc. A folyóirat betfimezők és üres foltok, képek és ornamentikák, címek és hangsúlyjelek rendszere, a verseknek is van alakjuk, és egyáltalán nem lényegtelen, hogy mi hol, hogyan és miért van úgy elhelyezve. A szöveg, a tartalom elhelyezése művészet, mely részben visszahat magára a tartalomra. A betűtípusok emelhetik és hangsúlyozhatják a szöveg erejét, fontosságát, az üres mezők a drámaiságot, a képek elhelyezése és vágása hangsúlyozza rejtett mondanivalójukat. Akár így is felállíthatnánk a szabályt: A madarat tolláról, a lapot tördeléséről ismerjük meg! Tíz éve végzi a lap technikai szerkesztését Csáder László. Személyéhez kapcsolódnak a Szemle formai változásai, fejlődése. Munkája gépies részén túl (kiszámítani és elhelyezni a betűtenger mennyiségét) az ő művészi érzékének és elképzeléseinek az eredménye, hogy az Irodalmi Szemle a kezdeti hagyományos formáktól eljutott egy józanul modern, ízlésesen korszerű formáig, melyről — figyelembe véve a rendelkezésre álló
