Irodalmi Szemle, 1968
1968/1 - SZERVEZETI ÉLET - Bábi Tibor: Egy esztendő termése
szervezeti élet Bébi Tibor Egy esztendő termése Az előadások a Szlovákiai hók Szövetségének választmányi ülésén hangzottak el. 1967-ben, egyetlen egy év alatt nyolc új verseskötet jelent meg nálunk, ezek külön- külön is komoly elmélyülésre adnak alkalmat, s együtt líránk és a költői gondolkodás fejlődéséről tesznek bizonyságot. Sajnálom, hogy az átfogó értékelést, mely a művek és keletkezési körülményeik alapos elemzésével járna, kénytelen vagyok rövidre fogott ismertetéssel pótolni. Remélem így is sikerül nagy vonalakban felvázolnom az elmúlt évben költészetünkben lezajlott folyamatokat. Igaz, hogy az elmúlt esztendő nem hozott csúcsteljesítményeket, de a megjelent művek a költői gondolkodás és valóságábrázolás magasabb színvonaláról tanúskodnak. Az elmúlt évek eredményei után a kötetek száma lassú mennyiségi növekedést jelez, s első pillantásra is látható, hogy az új értékek kikristályosításához vezető folyamat jegyében jöttek létre. Érvényes ez a költők idősebb, fiatalabb és legfiatalabb nemzedékére is. Könyveik ebben az évben szinte egyidejűleg jelentek meg, s bizonyos mértékben az összehasonlítást és a szembesítést is lehetővé teszik. Az ötvenes évek elején induló nemzedék költészetét erősen megjelölte a sematizmus. Erről az — úgy mondanám — régmúltról nem kívánok részletesen szólni, csak azért említem, mert kezembe került Dénes György negyedik kötete (Evek hatalma), s minthogy annak idején éppen Dénes Györgyöt érte a legtöbb elmarasztaló ítélet, annál örvendetesebb, hogy a leegyszerűsítő frázisok költőjéből a valóság ellentmondásait és saját egyéniségének belső ellentmondásait kifejező költővé fejlődött. Egykori motívumai: a néppel való egységének szinte elemi erejű érzése — mely filozófiai szinten egy romantikus életérzést tükröző panteizmussal rokon — mindent relativizáló idő-élménnyé mélyült. Az idő, melynek sodrában nem állhat meg semmilyen bizonyosság, alámosta és elsodorta mindazt, ami egykor a mindent meghatározó s az éppen időszerű politikai programmal korlátozott pártosság alapján fogalmazódott meg. Az elsodró idő örvényében minden időszerű tény egyszerre időszerűtlenné vált, a következetlenül megálmodott eszményekhez való hűségből hűtlenség lett, a néppel való egység és azonosulás tudata az ellenkező végletbe csapott át, s a költő rádöbbent a néptől való elszigeteltségének vigasztalan állapotára. Aktivitása s a népszolgálat készsége a tehetetlenség érzésébe csúszott, s az egykori erény bűnné és bűntudattá változott. Ez első pillantásra romboló folyamatnak látszik, de egy rendkívül fontos mozzanathoz vezet: Dénesben felébredt a férfias felelősségtudat, vállalja a felelősséget mindenért, ami volt és ami lesz, azért is, amit megtettünk, s azért is, amit nem. Az elnyomatástól és kizsákmányolástól megszabadult ember, aki az első pillanatban csak ujjongani és örvendezni tudott, mert a szabadságot szinte ajándékba kapta, éppen a felelősségtudat által szabadul fel bensőleg is, s éppen így válik aktivitása igazi aktivitássá. így lett a destrukció pozitív és konstruktív állásfoglalássá, s az egykori értékek és erények magasabb színvonalon valósulnak meg: Népszeretete, hűsége, a néppel való azonosulás tudata ezzel a felelősségtudattal gazdagodva rehabilitálódik. A politikai program lelkesedéstől elvakult megvalósítása a szükségszerűen elértéktelenített költé-
