Irodalmi Szemle, 1968
1968/7 - Deme László: Nemzeti és nemzetiségi kultúrák és nyelvek a szocialista társadalmakban
Dame László nemzeti és nemzetiségi kultúrák és nyelvek a szocialista társadalmakban Ennek a kérdésnek, amely — megvallom — egyébként is elég régóta foglalkoztatott már, mostani formájában való felmérésére az kényszerített rá, hogy a jugoszláviai Újvidéken előadássorozatot kellett tartanom az ottani magyar sajtó és rádió munkatársainak a magyar nyelvhasználat, s mindenekelőtt saját nyelvhasználatuk problémáiról. Az a nemzetiségi magyar kultúra, amely- lyel már e foglalkozásokra való felkészülésem közben — nem is épp akaratlanul — élményszerű kapcsolatba kerülhettem, a harmadik az általam megismert magyar nyelvű társadalmak sajátos műveltségformáinak sorában: jó négy évtizeden át figyelhettem a nemzeti körülmények között fejlődő magyarországi magyar kultúrát, s idestova négy éve közvetlen és szoros kapcsolatban vagyok a csehszlovákiai magyarság szellemi életével is. Talán mondanom sem kell: akár a műveltségnek általános, akár a nyelvművelésnek sajátos problémáit tekintjük, a két nemzetiségi helyzetű magyar társadalmi egység problematikája többször áll közelebb egymáshoz, mint a magyarországihoz. Ám mindezt jobb bizonyítani és illusztrálni, mint állítani és posztulálni. Vegyük tehát sorra a tényeket. I. Kezdjük az elején: a kultúra és a kultúrák kérdésével. A kultúra — a nemrégen még hivatalosnak és gyakorlatilag ma is igaznak és marxistának vett meghatározás szerint — „azoknak az anyagi és szellemi értékeknek az összessége, amelyeket az emberiség társadalmi-történeti gyakorlata folyamán alkotott. A kultúra társadalmi jelenség..." (Filozófiai Lexikon2, Szikra, 1955.) Ez a meghatározás igaz a kultúrára általában, de nem illik a kultúrákra konkrétan. Márpedig kultúra általában nincsen, csak konkrét kultúrák vannak. Maga az említett forrás is elismeri, hogy „A nemzetek kialakulásával és fejlődésével a kultúra nemzeti jelleget ölt, és nemzeti formákban fejlődik tovább...“; sőt átveszi azt a lenini tételt is, amely a kérdést tovább finomítja, hogy tudniillik „A kapitalizmus körülményei közt minden kultúrában két kultúra van": az uralkodó osztályé és — alatta és vele szemben — az elnyomott osztályoké. Mindez azt mutatja: a kultúrának van egy elvont és egy konkrét értelmezése; és reálisan csak konkrétan lehet és érdemes beszélni róla; de akkor nem
