Irodalmi Szemle, 1968
1968/6 - Holan, Vladimír: Versek
Vladimír Holan Vannak könyvek, vannak melyek maguktól kinyílnak előttünk. A lelkek is közösülnek. Egy perc, s a halott odaáll a még meg sem született mellé... De ott kinn csak emberek vannak, s kevés az ember, de ott kinn csak világmindenség van, s kevés az isten... Ű, a ruha takarta nemiszerv Nada II kegyetlen képzete bágyadt zene s feszült figyelem mellett, rögzített fényben s mozgó homályban ... Talán ősösztön bennünk, hogy az absztrakt tapintás a plasztikus ürességet megérzi? Pokol is csak a pokolban van ... Van bennem egy hely, sőt: tér, "ti - l u l panaszkodhattok és szitkozódhattok Itt Sírhattok és örülhettek... Nem, semmi akadálya, hogy napfénynél belépjetek ide, s most méginkább jöhettek, hogy dühöng a vihar... Itt sirhattok és átkozódhattok és a titokhoz közel nevethettek, sőt nevethettek is — és később nyugodtan eltávozhattok. Én itt vagyok, s ti csak átmentek rajtam ... A szenvedély kíváncsi önmagára, azaz a halálra egész’ a vérfertőzésig ... mikor eltávoztak Mért izgatná hát őket, hogy ahol szeretkeztek, az elolvadt hó tavasszal, ha majd vetnek, hiányzik? S hogy mikor eltávoztak, felgyújtott szérűbe nyiló kapu vetett rájuk fényt? Itt benn éjszaka s lámpa i - s a könyvem szemérmetlenül szétveti combját Gilgames három rőfös férfitagjának — közben kinn a fa az őszben szilárdan állja ostromát a hervadó lombnak, s őt igazolja a lomb, ha lepottyan. • ’ * Tőzsér Árpád fordításai
