Irodalmi Szemle, 1968
1968/6 - Mikola Anikó: Az osztozkodás csonka keresztjei (vers)
A várakozás feneketlen gyomrába hullnak a napok Kezdet és vég nélküli fény vibrál a sivár tetők fölött Dühöngő örvényei közül már nincs kiút Mikola Anikó Az osztozkodás csonka keresztjei Németh Kálmán: Rács Ez az én váram Ez meg a tiéd Ez az én váram Ez meg a tiéd Osztozkodunk. Lázadás megriadt csordáját terelgető szavak Csendesült holtágak felé kinyújtott karok Évek megkövült szennyét kaparó csökönyös ujjak Ez az én vérem Ez meg a tiéd Ez az én vérem Ez meg a tiéd Osztozkodunk. A szánalom fogától felhasított éjszakák Sok rossz vért, sok mérgezett álmot kiontó éjszakák Korhadt palánkokat ledöntő éjszakák Ez az én álmom Ez meg a tiéd Ez az én álmom Ez meg a tiéd Osztozkodunk.
/
