Irodalmi Szemle, 1968

1968/5 - FOLYÓIRATSZEMLE - Jean Paul Sartre a zsidókérdésről

Sartre az értelmiség kérdését érintve rávilágít, hogy mely társadalmi osztályok táplálják és éltetik az antiszemitizmust. Az antiszemiták többsége a középrétegekhez tartozik — vagyis olyan emberek, akiknek az életszínvonala egyenlő a zsidókéval, vagy magasabb, ha úgy tetszik —, a nem-termelőkhöz, (azaz: a munkaadókhoz, kereskedőkhöz, szabad foglalkozásúakhoz, szállítókhoz, élősködőkhöz). A polgár ugyanis nem termel: irányít, igazgat, eloszt, ad és vesz. Funkciója az, hogy közvetlen viszonyba lépjen a fogyasztóval, tehát tevékenysége az emberekkel való állandó kapcsolatra épül, míg a munkás a tárgyakkal van állandó kapcsolatban. S „a történelemről ki-ki a szakmája szerint vélekedik“. A munkás dialektikus „materializmusa“ azt jelenti, hogy a társadalmi világot anyagi világként szemléli. Ezzel szemben a polgár, nevezetesen az antiszemita, a történelmet az „egyéni akarat ténykedéseként“ magyarázza. Az se véletlen, hogy a német kispolgárság antiszemita volt. Ennek a „keménygalléros proletariátusnak“ az volt a főgondja, hogyan különítse el magát az igazi proletariátustól. A nagyipar koldusbotra juttatta, a junkerek kegyetlenül kacagták, de a kispolgár szíve ■mégis a junkereké s a nagyiparosoké volt. Ugyanolyan buzgalommal hódolt az antiszemitizmusnak, amilyennel a burzsujruhát viselte, mert a munkás internacionalista volt, mert Németországot a junkerek birtokolták, s mert ebben a birtoklásban ő is részt •akart venni. Ha a zsidóval mint alsóbbrendű, kártékony lénnyel bánok, ezzel azt igazolom, hogy az elithez tartozom.

A munkások körében szinte egyáltalán nem találkozunk antiszemitizmussal — állítja "Sartre. — „Ez azért lehetséges, mert közöttük egyetlen zsidó sincs", mondják egyesek. Az ilyen magyarázat azonban abszurd: hiszen ha feltételezzük, hogy ez az állítás hiteles, akkor fel kellene tennünk a kérdést, hogy miért nincsenek a munkások között zsidók. A nácik ennek tudatában terjesztették ki propagandájukat a proletariátusra, s a „zsidókapitalizmust“ becsmérlő jelszavakkal hozakodtak elő.

Az antiszemita — mondja Sartre — készséggel elismeri, hogy a zsidók intelligensek és szorgalmasak, s az antiszemita a zsidókkal szemben sosem kérkedik intellektuális képességeivel, ugyanakkor középszerűségét se szégyelli, ellenkezőleg, tetszeleg benne. Ez az ember minden magánytól fél, a géniusz magányától ugyanúgy, mint a gyilkos magányától, vagyis tömegember. A középszerű emberek szenvedélyesen büszkék, s az antiszemitizmus valami kísérletféle a középszerű dicsőítésére, az átlag elitjének megteremtésére. Az antiszemita számára az intelligencia zsidóluxus, azért nyugodtan megvetheti, mint a zsidók többi erényeit is.

Milyen komponensekből tevődik össze az antiszemita lelkülete? A fajgyűlölőben fészket vert a félelem. De nem a zsidóktól fél. „Önmagától, saját lelkiismeretétöl, szabadságától, ösztöneitől, felelősségétől, magányától, a változásoktól, a társadalomtól és a világtól. Mindentől, csak nem a zsidótól. Gyáva, aki nem akarja beismerni gyávaságát. Gyilkos, aki elnyomja és fékezi a gyilkosságra való hajlamát, anélkül, hogy képes volna teljesen féken tartani, s ugyanakkor csak a névtelen tömeg mögé bújva mer gyilkolni. Békétlen, aki csak azért nem mer fellázadni, mert fél a következményeitől. Azzal, hogy beállt az antiszemitizmus zászlaja alá, nemcsak elfogadott egy bizonyos nézetet, hanem önmagát választotta saját egyéniségéül. Eljegyezte magát a harcos felelőtlenségével, szót fogad a parancsnokának, közben nem tudja, hogy nincs is parancsnoka ... A zsidó csak ürügy: máshol ugyanaz a néger vagy a sárgabőrű ... Az antiszemita az, aki kegyetlen szirt, tomboló vihar, villámcsapás akar lenni. Minden, csak ember nem!"

Sokan a zsidók világuralmi szándékaira figyelmeztetnek. Hol azt bizonyítják, hogy a zsidók mögött ott áll a nemzetközi kapitalizmus, a trösztök és nagykereskedők imperializmusa, ágyúkkal, hol azt, hogy a bolsevizmus, késsel a fogai közt. Vagy: szerintük a zsidókon át érkezik a földre a gonosz, mindent, ami rossz a társadalomban (krízisek, háborúk, éhínség, megrázkódtatások, felkelések), közvetve vagy közvetlenül az ő számlájukra lehet írni. Az antiszemita nem meri megállapítani, hogy a világ rendje rossz, mert akkor kombinálnia, változtatnia kellene, s az ember ismét ura lenne sorsának. így a világ minden rosszaságát a zsidóba helyezi. Ha a nemzetek hadakoznak egymással, nem azért teszik, mert a nemzeti gondolat jelenlegi formájában •magába foglalja az imperializmus gondolatát és az érdekkonfliktusokat. Egyáltalán nem. Igazi oka a zsidó, aki a kormányok mögött áll, és elveti a viszály magvát. Az osztályharc sem a gazdasági szervezet tökéletlenségéből következik, hanem abból, hogy a zsidó lázítők és agitátorok félrevezették a munkásokat. Az antiszemitizmus így lénye