Irodalmi Szemle, 1968

1968/5 - HAGYOMÁNY - Krammer Jenő: Vass László

irodalomtudós munkásságából közvetített nem egy értékes eredményt. Néha olyan kérdésről Is — a legrégibb magyar versről —, amelyről az ő közvetítése nélkül akkor aligha szerzett volna tudomást a szlovákiai magyarság. (Horváth János versantológiája margójára, MaN, 1937. jan. 30.)

A Magyar Nap előtt főleg a Magyar Újságban (a továbbiakban MU) találunk cikkeket Vass László tollából. Már itt is írt Berzsenyi Dánielről (A dunántúli bujdosó, Éjféli gondolatok Berzsenyi Dánielről, 1936. február 23.), de ezekben az években még közvetlenebbek francia irodalmi élményei, hiszen 1933-ban járt Párizsban, s ottani tapasztalatai sokáig visszhangzottak benne. Megérezte Párizsban Európa erkölcsi válságát is, és főleg olyan írók kötötték le figyelmét, akik keresték abból a kiutat. „Jelek mutatják: Gallia földjén őrségváltás készül." [A Nyugati kapun innen és túl, Tátra I. évf. 10. sz., 1937. december, 331—337. o.) Az új őrzők közé a következő írókat sorolja: Romáin Rolland, Charles Péguy, Jean Guéhenno, André Chamson, Ramon Fernandez. Amiképpen azonban elválaszthatatlanul egynek érezte magát a magyar népi írókkal, úgy a franciák közül is legközelebb érezte magához a nép felé forduló írói törekvéseket. Ramuz-szeretetéről szólottunk C. F. Ramuz és a szlovákiai magyarok című tanulmányunkban. Párizsban is — a Café des Capucins terraszán — szűkebb körű hazája problémáin tépelődött (Keleti szemmel Nyugaton, MU, 1933. aug.).

A Magyar Napban cikkeinek tekintélyes része a magyarországi népi írók mozgalmaival (Márciusi Front), harcaival foglalkozik. Bátran és lelkesen kiállott a perbe fogott Féja Géza és Kovács Imre igazáért, tiltakozik Illyés Gyula verseskötetének s Petőfijének elkobzása ellen. De meglátja a szlovákiai „tardi helyzeteket“ is. »Miőrt késik a szlovenszkói Tardi helyzet? címmel folytat beszélgetést Jócsik Lajossal (MaN,

1936. okt. 4. Lásd még: Itt is vannak Viharsarkok! MaN, 1937. ápr. 30.)«

Ha Vass László cikkeit kötetbe gyűjtenők, akkor mutatkoznék csak meg, milyen éber lelkiismeretességgel figyelte az akkori évek minden irodalmi jelenségét, s milyen komoly írói elmélyedéssel elemezte őket. Az ilyen kötet tükrét adná a szlovákiai magyarság akkori szellemi gondjainak, de a magyarországi szellemi törekvéseknek is.

Boldogan regisztrál Vass László minden olyan külföldi megnyilatkozást, amely alkalmas arra, hogy a magyarságot megismertesse. 1937-ben Francia írók könyvei Magyar- országról címmel ismerteti Henry Bordeaux: Au pays des Elisabeth, s főleg az Eötvös Kollégium volt francia tanára, Aurélien Sauvageot: Découverte de la Hongrie című művét, amelyben tízéves magyarországi tartózkodásának tapasztalatait dolgozta fel (MaN,

1937. júl. 24.).

Viszonylag kevés olyan cikket írt Vass László, amelyben a szlovákok vagy csehek irodalmának eseményeiről számolna be. Ennek fő oka, hogy Magyarországon végezvén egyetemi tanulmányait, nemigen tudta a nyelvüket. A Sarló budapesti koszorúzási akciójában való részvétele, valamint az Eötvös Kollégium nevelő hatásáról idézett fenti sorai azonban bizonyítják, hogy a Duna-medencében élő népek alkotó összefogásának lelkes híve volt, s örömmel üdvözölt minden megnyilatkozást, amely ezt a kapcsolatot volt hivatva elmélyíteni »így Sárkány Oszkár könyvét: A magyar és cseh nép 1790 — 1838, amely a kölcsönös kulturális hatások tanulmányozásának alapos bevezetője (MaN,

1938. jan. 28.).«

Nem szólottunk még arról, milyen lelkesen hirdette Vass László a néprajzi kutatások jelentőségét. Ezt már a Sarló gombaszögi táborában született regösmozgalom iránti szerető érdeklődése is bizonyította. Tálasi István, a budapesti egyetem néprajzprofesz- szora emlékezik arra, hogy kollégista korukban Vass László lelkesen ösztönözte társait a Néprajzi Múzeum látogatására, és el is vitte őket oda. Ortutay Gyula könyvéről (Parasztságunk élete) terjedelmes ismertetést Ír (MaN, 1938. febr. 14.). Egy későbbi számban részletet is közöl a könyvből: „Ez a regék ősi népe..." (MaN, 1938. febr. 20.) A Magyar Írás számára programot is ad a néprajzkutatást illetően (mégpedig a Rozsnyói Hírlapban') A Magyar Írás és — a szlovenszkói vadrózsaág címmel. „Egy kisebbségi folyóirat épp azáltal tudja igazi hivatását betölteni, hogy az itthoni, tehát a szlovenszkói földbe jó mélyen beásott talapzatról igyekszik minél messzebbre tekinteni, elsősorban a magyar nyelvterületekre." E sorokat abból az alkalomból Irta, hogy földije, Tichy Kálmán a bárkái katolikus templom homlokfaláról a magyar népművészet egy felfedezett emlékét, egy durva vakolatba mintázott vadrózsaágat mutatott be a Magyar Írás olvasóinak e szavak kíséretében: „Őseink, ha veszedelem fenyegette a hazát, véres kardot hordoztak körül az országban. E sorok írója a pusztulással fenyegetett magyar népművészet érdekében egy vadrózsaágat hordoz körül a Magyar Írás

* A Vass László hagyatékában talált újság kivágásból nem állapítható meg a R.H. kérdéses számának kelte, csak az esztendő — 1933 —, mert a cikkben a Magyar írás II. évfolyamára hivatkozik.