Irodalmi Szemle, 1968
1968/1 - Mai osztrák költők: Werner Kofler, Erich Fried, Ingeborg Bachmann, Paula Ludwig, Alois Bergouth, Paul Celan versei
mai osztrák költők Werner Kofler fű („síkság...“) fű, bozót helyenként, füvek, (ha szólnak egymáshoz, szél van-e?) homokon, füvön, aszályon lépkedve, sárgán még — zöldről mesél. szél kel, sugár fogy, a halott tenger. fű, beszéd, utazó címere, címere annak, aki föladta már a megérkezés reményét. dió dió, hány dió hományban, hány dió homályban, s havas időn. dió, egy dió titka. dió s gyermektenyér. egy dió, akár a hallgatás. egy dió, dió-cirkusz, nevetni képes, egy dió, feltörve — füstöl a kémény odakint? sok dió, egy dió. (ki gondol a kékre, ki gondol mesékre?) Erich Fried menekülés Apám vén lesz és gyerekes Urülékszaga van Régen volt lány a feleségem Ne nézz a hátad mögé Hamis ítélkezés hordja már gyümölcsét hazugságaim szárba szöknek Béna szerelmem kötelességemre s jól fölfogott jogára támaszkodik Ne nézz oda Rothad a nap a városok közt a síkon Már oltalmat keresek a században az elől amit megtettem tegnapelőtt s engedtem tegnap hogy megtegyék amit hajszoltam idáig must aztán engem hajszol... Kölykeim akár a fáklya égnek nyomomat világítják Meg nem találnak mert fekszem a hazugságaimmal Hallom darócon s hamun át hogy sistereg a nap a sólepte csipkebokorban lángol abban egy madár Hamis ítélkezésem nap-hold-csillagnál jobban vakít szerelmem olvadtan hempereg el az igazság pereméről jogon s kötelességen utat vág bugyborékot vet kérgesedik Ne nézz a hátad mögé Most száll a füst égtájak felé a síkról
