Irodalmi Szemle, 1968
1968/4 - VETÉS - Tóth László: Versek - Bánó Miklós: Versek
Tóth László csoda A csigák is mindjárt gyorsabban haladtak a Kristálypatak felé, a kagylók szájukat tátották a csodálkozástól, mikor a virágállatkák hírül adták a világnak, hogy a lusta Rák ollójával maga szabja az útját a víz színes papírszalagjaiból s elindul rajta visszafelé az álom és a kerítés Mikor kigyulladtak a fények az őszi fák égre nyújtott ujjain leszánkáztak az álmok a csillagok alá A kerítés hiába sírt jajongott tépte őket átugrottak rajta minden éjjel és ott hagyták meggyalázva Bánó Miklós cigányasszony Néztem a vékony, barna arcát, szemét és a nyúzott szvetter alól kiugró hasát. Némán állt a sorban. Mikor a mérleghez ért, azt kérdezték tőle — van pénzed? Lehajtott fejjel lassan elment. Kurucz Sándor fényképe az öreg kuruzsló Már öt éve ül a görbe tükörben egy másodosztályú szállóban, és tapogatja, simogatja a homlokát. Kidülledt szeme a bajszára lóg, gondolkodik, és gondolatai gyomrába peregnek lassan.
