Irodalmi Szemle, 1968
1968/4 - Wurczel Gábor: Háziszőttes sátor a hegy tetején
h a áziszőttes sátor a hegy tetején Estére az ifjúság, mint nyeherészésre vágyó csikók, lerohant a hegyről. Átugrálták a földi lét piszkait, csak néhány inkognitós Lángelme csóválta „befelé“ a fejét: — Nem lesz ez így jól? — Tekintetük a hegyoldalban feketéllő, elhagyott sírokra tévedt: a bal középen, a félkarú fenyőn, egylábú gólya állt. A lenyugvó Nap gyönyörű éjszakát ígért. Százezer vágy készülődött, titokban és nyíltan: Ellenszenves magafitogtatás- sal, oktalan szerénységgel, hegedűvel és zongorával. A kipirult arcokba csillogó szemeket dobott a láz, s azok később eltávolodtak az arcokból, és külön lebegtek a térben. A lányok és fiúk táborában... A lányok frissek voltak, s a vérük átsütött a bőrükön. A lenyugvó Nap aranyszínűvé változtatta a karokat, arcokat, a nagy rohanásban megbotló lábakat. A lányok elfojtott sikolya arany régiségek első csendüléseként pattant. Látszólag mindent megszállt az örök harmónia: a kis falu békésen simult a Nagy Hegy lábához; a sötétség nem vitatkozott a fénnyel; az élet nem harcolt a halállal. A titok nem maradt talány, a szerelem szerelmet szült, és a jószándék nem félreértést... Első variáció zongorával Estére az ifjúság, mint a nyeherészésre vágyó csikó, lerohant a hegyről. Átugrálták a Földi lét piszkait. A völgyben lihegve baktattak tovább. Előttük egy régi zongora sétált. A Hídon megtorpant, de átlökték rajta. ... és húsz főszereplő időzött a kocsmában. Sehol semmi disszonancia: a kocs- márosné kezében ereklyévé lett a dugóhúzó. A sörben és a vodkában szenvedélyek úsztak. Az utakon autók rohangásztak, megrakva széplányokkal és életveszéllyel, észak felé. A kis falu megindult a lejtőn dél felé, de a kanyarnál a kis pataktól nem jutott tovább. A távolban amúgy is útját állta egy város, melynek nem volt neve. A kultúrházban a sötétben szőtte hálóját egy Pók... Második variáció legyekkel Estére az ifjúság, mint nyeherészésre vágyó csikók, lerohant a hegyről... A kocsma előtt a legyek még délelőtt berúgtak a sörtócsákban. Részegségükben bambán bámulták a körülöttük karattyoló tömeget. A józanabbak még olykor felrepültek vakarózni a háztetőkre... A lenyugvó Nap gyönyörű éjszakát ígért... A vágyak nyíltan készenlétben álltak. A lányok kicsit megizzadtak, de lihegésük így is hódítóvá varázsolta az esti félhomályt. A fülledt teremben, ahová az ifjúság a hegyről berohant, nem voltak csillagok. A részeg legyeket már rég eltaposták... A zongora fehér fogakkal harap- dálta a kis szőke kezeit, aki Ijedten kapdosott ide-oda. A kiszakadt fejeket megszállta az ihlet: ajkuk lefittyedt, szemük fennakadt. Bátortalanul kerestek valamit, de mivel semmit sem találtak, kétfelé vágott disznókként ott maradtak lógva a teremben a kampókon. Az ifjúság pedig a színpadon lihegett. Ügy érezték, hogy nemcsak ez a kis falu, hanem az egész világ figyeli őket. Egyesek
