Irodalmi Szemle, 1968
1968/4 - Wurczel Gábor: Támadás
fenntartás Nagy célja eltorzul a belőle táplálkozó boldogság Bűnné válik a Teljesség elérése örökös harc lesz ezeket a változásokat közülünk a legtapasztaltabbak Is akik megérezték hogy mikor emelkedik tel a horizontra a Vörös Korong mikor változik a borzongás tüzes morajlássá mikor jönnek el a Boldogság éjszakái csak sejtették sejtésüket nem erősítette tapasztalat s így nem is adhatták tovább ezért mindennapjaink viszonylag nyugodtan teltek ettük a mindennapi táplálékot és neveltük kicsinyeinket megmutattuk nekik a Napot és azokat a helyeket amelyekről sejtettük hogy alattuk a mélyben az ellenség lakik bevittük őket az Áramlatokba és küzdeni tanítottuk őket boldogok voltunk a Félelemről elfeledkeztünk mert messze volt tőlünk aztán egy napon nyugtalanság vett erőt öregjeinken nem árulták el az okát nyugtalanul mozogtak közöttünk mintha állandóan keresnének valakit egy ismerős mozgást viháncolástól mesterségesen felkavart áramlatot nyugtalanságuk később szomorúsággá változott mintha bizonyságot szereztek volna valamiről amit aztán szomorúsággá fojtottak magukban lehet hogy hibáztak akkor mikor előlünk fiatalok elől eltitkolták a valóságot talán sokkal kevesebb áldozatot követeltek volna a bekövetkező változások kékfényű napjaink felzavarodtak a csalódás sokunknak elvette még később is a kedvét az élettől mert öregjeinkben mi biztos támpontot láttunk csalhatatlannak hittük őket egyszer aztán híre jött hogy ahol a Nagy Vörös Korong a vízbe esik egy olyan faj kerekedett felül amely felrúgta szokásainkat nem a törvényeinket törvényeinknemvoltakmertezekhatárokat szabtak volnaMiaVégtelenésazanyaggyermekeivoltunk iszonyú Harc dűlt közöttük az erősebbek felfalják a gyöngébbeket pusztítják a környékükre elvetődő fajtánkbelieket ez szörnyűbb volt mindennél annál is inkább mert ez a táplálék és a harc állandó feszültsége ijesztő tulajdonságokkal hihetetlen erővel ruházta fel őket felrúgták a Boldog éjszakák szokását és állandóan szaporodtak felfalták kicsinyeiket is ezért az Anyák ösztöneiktől hajtva amelyekkel szemben tehetetlenek voltak távolabbi vidékeket kerestek egyedül így tudták megóvni kicsinyeiket a kifejlett fajtabeliektől így lehetővé' vált hogy mindig nagyobb és nagyobb területeket foglaljanak el a legvakmerőbbek már közénk is elmerészkedtek felmerültek a mélyből megmerevedtek mintha élettelenek lettek volna a halál fajtánkban sohasem ébreszthetett bizalmat mindig tiszteltük halottainkat és messzire elkerültük őket ugyanígy tettünk az ismeretlenekkel is ezért taktikát változtattak ellesték szerelmi játékainkat a legtökéletesebben utánozták azokat először lassan körbeúsztak a forgást mindjobban fokozták mikor a mozgásuk annyira felgyorsult hogy az Űselem már akadályozta őket akkor kivetették magukat a fényre a másik a nekünk mindig félelmetes elembe kékes pikkelyük félelmetesen csillogott aztán szétvágva maguk körül a vizet újra visszatértek közénk hatalmas iramban úsztak tova az volt az érdekes hogy sohasem arra ahol mi tartózkodtunk hanem el tőlünk a végtelen felé mintha csalogattak volna bennünket ügyességüket mindig többen figyelték nem akadt közülünk senki aki azt mondta volna ezek minket utánoznak tökéletesítették mutatványaikat leúsztak a mélybe ahovaminemmertünk onnan iszonyú sebességgel iramodtak felfelé hogy áttörjék a Határokat kavargott zúgolódott a víz mikor ezek a testek kivágódtak belőle a másik elembe Voltak közöttünk s ezekmindigtöbbenlettek olyanok akiket felizgatott az olcsó látványosság A csodálók kört alkottak A hátulsók a Kör központja felé taszították az előttük állókat A kíváncsiság és a megismerés vágya hajtotta őket akadtak közöttünk is akiket elkapott a könnyű siker megpróbálkoztak a mutatvánnyal s merem állítani hogy ügyesebbek voltak mint amazok a Vörös Koronggal együtt mindig elmentek az idegenekkel és sohasem tértek vissza mi egyszerűen elfeledkeztünk az összeesküvőkről többé nem léteztek fajtánk számára megvetettük őket A mutatványosok mindig többen lettek és így a körülállók is és mikor már olyan
