Irodalmi Szemle, 1968
1968/4 - Tőzsér Árpád: Versek
M6,,s /Ills IWZŠ M n||gl Talpáról lesúrolja a sivatagokat s belép a Vörös Fürdőkádba Sietnie kell a diplomataszőnyeg már le van terítve a túlsó végén Ázsia hasal szájából pirosán lóg ki Európa távolságok Szamarkand Bokhara A szakállak alatt a mélyben szomorú szamarak úsznak Ezer esztendővel ezelőtt összetévesztették őket a lóval akkor kerültek a térdek partjai közé Azóta egyre mélyebbre úsznak s egyre hosszabb a fülük az esernyő Az esernyő — a magánytól megrühesedve — a tükrök alatt lakik néha azonban kinyílnak az ajtók s bordái alá tüdők s szívek nőne: mozdony A harmadik vágányon kuporog súlyosan telten s nyíva a kéjtől tűri: a hasaló távol két ujjal alányúl egy költőre Szűkülő emlékeiben kocsonya-jövő A biztonságtól a rettenetig minden képzetét elvakarta Reszket alig bőrző tudattal széles körmök közt Felriadt tanya a füves pusztán Erős vállából jegenye nyúlik a madarak közé Tavasz van Az egérlyukak mélyen belelógnak a földbe s sziszegve keresik az Örök Teret Macska szalad át az úton árnyékát szájában tartja Este A szamarakban láthatóvá válik az i-á s az imaházak kiballagnak a félholdak alá az üres terekre
