Irodalmi Szemle, 1968
1968/3 - DISPUTA - Ankét: A magyar értelmiség helyzete és fejlődési távlatai Csehszlovákiában
Kardos István: Azt nehéz megmondani, hogy az vezérli-e vagy sem. Ugyanis ezek az erők az emberben áttételesen jelentkeznek, s nem nyilvánulnak meg közvetlenül. Erre annak idején Marx nyomatékosan felhívta a figyelmet. A makrostruk- turális viszonyok szerepe megvan, tudományosan mérhető is. Ha igaz, hogy a megszületett gyermek jogilag és biológiailag ember, de szociálisan (tehát technikai emberré) csak később, a szülői és iskolai nevelés hatására válik, akkor ez a folyamat tudományosan is kimutatható. Mi, csehszlovákiai magyar vonatkozásban nem nagyon tudtuk még bizonyítani konkrétan, hogy nemzeti tudatunknak van ilyen szerepe. Ezzel azt akarom mondani, hogy ha valami közvetlenül nem mérhető, az még nem azt jelenti, hogy az eredő ok sem létezik. Tőzsér Árpád: A sok hatástényező közül, azt hiszem, változatlanul az érdek a döntő. Az egyén szubjektív törekvései, eszményiségre törése csak motiválja, befolyásolja ezt a főerőt. Kardos István: Csak akkor értenék így veled egyet, ha az embert még mindig homo oeconomicusnak vallanám. Duray Miklós: Meggyőződésem, hogy az eimber az utóbbi időkben, nem még mindig, hanem egyre inkább homo oeconomicus. Kardos István: A polgári szociológia ezt tagadja, s tagadom én is. Duray Miklós: Ahhoz, hogy gondolkodni tudjak, először anyagi létemet kell biztosítani. Ügy tűnik hát, hogy a szlovákiai magyar értelmiség létét is az anyagi javakat termelő szakértelmiség léte biztosítja elsősorban. Kardos István: A szakértelmiség csak az anyagi javak előállításába szól bele, elosztásukról a hivatali apparátus és a funkcionárius réteg dönt. Koncsol László: Homo oeconomicust mondani és semmi mást, tévedés. A reálértelmiségi ne azért maradjon meg magyarnak, mert annak született, hanem azért, mert felelősséggel tartozik annak a közegnek, amelyből jött. A mérnök számára nem lehet közömbös, hogy az itteni magyarság megmarad-e az utcaseprők és segédmunkások szintjén, vagy megpróbál magasabb szinten élni. A szakértelmiségi úgy lehet magyar, hogy beleszól a magyar népcsoport sorsába, segíti magasabb gazdasági szintre emelni. Amikor Vörösmarty, „Gondolatok a könyvtárban“ című versében, azt írta, hogy „Előttünk egy nemzetnek sorsa áll“, akkor nemcsak arra gondolt, hogy a magyar tartsa meg nemzetiségét, hanem arra, hogy a magyarságot gazdaságilag is be kell emelni Európába, s nemcsak a humán értelmiségnek, hanem a reálértelmiségnek is ebben az irányban kell dolgoznia. A nemzetiség jövőjét és szerepét vizsgálva (Kardos egyetemes elvekből indult ki), én úgy látom, hogy a mi helyzetünk speciális. A Kardos által említett törvényszerűségek nálunk hatványozottan érvényesek. A homo oeconomicust és a homo moralist semmiképpen se lehet elválasztani egymástól. Dobos László: Sokat vitatott probléma értelmiségünk összetétele, műveltség és foglalkozás szerinti rétegeződése. Aránylag alacsony a műszaki értelmiségiek száma. Csupán ezzel magyarázható e réteg bántó passzivitása, „a nemzeti gondoktól“ való tartózkodása? Csizmár Miklós: Kérdéssel kezdeném: érdekében áll-e egy műszaki értelmiséginek megmaradnia magyarnak, ha a munkaköre, a képzettsége egész más területre vitte őt. Gazdasági szempontból ott ugyanazt kapja, sőt többet, mint ha megmarad magyarnak. Mi mozgatja akkor a magyar értelmiséget, ha intézményesen nem támogatják. Dobos László: Javasolom, próbáljuk meghatározni azokat a törvényszerűségeket, amelyek a civilizáció mai szintjén egyként hatnak a szlovákiai magyar tanítóra, s mondjuk a francia mérnökre. S egyben próbáljuk meghatározni a szlovákiai magyar értelmiséget speciálisan meghatározó törvényszerűségeket, adottságokat is. A Tőzsér által említett érdek valóban meghatározó érvényű, s lehet kiindulópontja vizsgálódásainknak. Nemrég közölték az újságok a hírt, amely szerint néhány hónapja több száz magyar munkás Kelet-Németországban dolgozik. Ismert dolog az is, hogy Jugoszláviából százezreik járnak el Svédországba, Nyugat-Németországba stb. megélhetés után. S mindezt a munkaerő-vándorlást országok között (de egy-egy országon belül is) az egzisztenciával összefüggő
