Irodalmi Szemle, 1968

1968/3 - Mikola Anikó: Két vers

Gádor István: Kerámia szobor

Mikola Anikó

tűz mellett didergők éneke

Máglyánk lobog

máglyánk lobog

félelmünk máglyája fellobog:

a megszelídített napok

hasábjain

koromsötét az ég

koromsötét A virradat

medrét a szél behordta a virradat más táj felett zuhog

Fészkünk a szél letépte fészkünk a szél letépte a bánat ősi fáiról

Szelíd hajónk a part alatt szelíd hajónk a part alatt vitorlát bont és elrepül

máglyánk körül hideg

máglyánk körül didergünk tétlenül

magányunk próbája

Parttalan hullámok terelője szomorú madár, hűlt fészekből kóbor szelekbe lengő.

Táncodat

kék-fehér

láthatár,

léptedet

lábnyomok

s megalázott

parti fövény őrzi,

őrzöm

örökre.

Éjbe lőtt nyíl:

süllyedő éjszaka

felgyújtott hajónkon

kővé merevült torkunk sikolyát

elnyeli a mély ...