Irodalmi Szemle, 1968

1968/3 - Monoszlóy Dezső: A milliomos halála (regényrészlet)

hűtlenségem árulkodna az arcomról. A szoba sarkában egy pók kapaszkodott a falon felfelé. Időnként visszacsúszott, s kezdte elölről. Ez is csak az én bosszantásomra mászik. Nekirugaszkodik, mégse jut előre. Észre se vettem, hogy János bácsi komótosan felkel a székről. Csak a szavára rándítottam felé a fejemet.

— Nem bánom — mondta, és a zsinóros mellényért nyúlt. — Ha akarod, mehetünk.

Kint virágoztak az almafák, s az út két széle is tele volt vadvirággal. Néztem a cseresznyefák véres gyümölcsét. Zsuzsa meghalt.

A szerelemnek nincs keze. A szerelem olyan, mint a virágok.

Tavasz van.

A pók kapálózzon egy helyben, úgyis rácsuktuk az ajtót.

Az ember nem pók. Az embernek célja van.

Azt a két kitört fogat csak álmodtam, egy távoli rokonnal kevesebb. De mi ez ahhoz képest, hogy most az egész világgal megismerkedtem.

H. Montarier rajza