Irodalmi Szemle, 1968

1968/2 - SZERVEZETI ÉLET - Tolvaj Bertalan: A csehszlovákiai magyar ifjúsági irodalomról

Kovács István versei a Csali versike kivételével — nem ütik meg a könyv átlagát. Pedig Kovács sok jó gyermekverset irt, az elmúlt években talán ő Irta a legtöbbet. A Csali versike valóban csali, mégpedig ügyes csali; de csali azért Is, mert a következő két versben csalódik az olvasó. Hóvirág című versében ritmuszavarok, Őszi erdőn című versében képzavar rontják a hatást. Az előbbi húsvéti rigmusra, öntözködési versikére emlékeztet.

Monoszlőy Dezső Antimeséi sikerültek. Fűrész című versében „Nőjek nagyra, mint a bácsik, óriásnak majd nem látszik“ — a jellemformálási szándék egyedülálló két sora a kötetben. A Vadlúdtermö ritka fa is megmozgatja a gyermek fantáziáját. Hangulatilag gazdag, dallamos, játékos költői képekben dús, s biztos ritmusú ez a vers. Igazi, korszerű gyermekköltészet.

Petrik József versei elsősorban sodró ritmikájukkal hatnak.

Rényi Magda két versében több a számítás, mint a spontán versérzék.

Tóth Elemér formagazdagsága imponáló. A legtöbb formai újítás nála található. Gyermekversei a hagyomány és az újítás sikeres ötvözete. Csupán a Kalapfürdő második versszaka árul el némi öncélúságot, nehezen tudunk vele megbékülni.

Végezetül szeretném felvázolni azokat a problémákat és tennivalókat, amelyek a következő időszakban megoldásra várnak.

1. A gyermek- és ifjúsági irodalommal kapcsolatos elméleti munka még mindig elhanyagolt. A kritika alig vesz tudomást a megjelenő gyermek- és ifjúsági könyvekről. Éppen ezért tanácsos lenne egy szakbizottság vagy munkaközösség létrehozása, amely összefogná, koordinálná és irányítaná az ifjúsági irodalommal összefüggő tennivalókat. A jelenlegi helyzet ugyanis az, hogy egy kicsit mindenki törődik vele, a Kis Építő is, a Pionírok Lapja is, az Oj Ifjúság is, a szekció is, a kiadó is, az újságok is, de hiányzik az egységes irányító szerv, amely az egyes területeket összefogná. Az ebből a célból létrehozandó szakcsoport vagy munkaközösség figyelemmel követné az ifjúsági irodalom fejlődését, felmérné a szükségleteket, javaslatokat tenne a kiadandó könyvekre, törődne a könyvek propagálásával, recenzálásával, kritikájával s előkészítené a gyermekirodalomról szóló értekezleteket. E munkaközösség tagjai gyermek- és ifjúsági lapok főszerkesztői vagy rovatvezetői, valamint a gyermek- és Ifjúsági irodalommal foglalkozó irodalmárok lehetnének.

2. Az Irodalmi Szemlében vagy a fférben rendszeresíteni kellene egy rovatot, amely a gyermek- és ifjúsági irodalom időszerű kérdéseivel foglalkozna.

3. Az ifjúsági irodalmi értekezleteknek szabjunk határozottabb tartalmat! Ezért javaslom a következő terv megvalósítását:

1968 tavaszán végezzük el a Kis Építőben, a Pionírok Lapjában, s az Oj Ifjúságban közölt hazai alkotások esztétikai elemzését. Az értekezletet a három lap közös erővel rendezze. A téziseket a rendezők idejében küldjék meg a meghívottaknak.

1968 telén értékeljük az év folyamán megjelenő hazai gyermek- és ifjúsági könyveket. Előkészítésével bízzuk meg a szekciót.

1969 tavaszán elemezzük az Oj Szó, a Szabad Földműves, a Hét, a Nő, esetleg más lapok gyermekrovatait. Előkészítésére kérjük fel az Újságírók Szövetségének magyar szekcióját.

1969 telén rendezzünk szemináriumot a gyermek- és ifjúsági irodalom időszerű elméleti és gyakorlati kérdéseiről. Előadókat hívjunk Magyarországról.

A négy rendezvény között ajánlatos lenne egy összejövetelt tartani a következő témáról: Az irodalomtanítás színvonala a magyar iskolákban. Erre a rendezvényre annál is inkább szükség van, mert az Oktatásügyi Minisztérium 1970-től bevezeti az irodalomtanítás új koncepcióját, amihez előzőleg hozzá kellene szólniuk az íróknak Is.

4. A gyermekolvasók alkotási készségének, kedvének és főleg fantáziájának fejlesztése érdekében indítson a Kis Építő egy befejezetlen mese-sorozatot (a Matefidouška példájára), s a beérkezett legjobb befejezések íróit hívja meg a szerkesztőség találkozóra.

Végezetül:

Együttes munkára, az írószövetség és a könyvkiadók, az írók és kritikusok, irodalomértők és pedagógusok, szerkesztőségek és könyvtárosok közös erőfeszítésére lenne szükség ahhoz, hogy tervszerűen és tudatosan fejlesszük a csehszlovákiai magyar gyermek- és ifjúsági irodalmat.