Irodalmi Szemle, 1968
1968/2 - Tamás Mihály: A cégjegyző úr
Tamás Mihály a cégjegyző úr Ketten ültek az Irodában a lapos íróasztal fölé görnyedve, de azért Gwerk úr, a cégjegyző néha felpillantott a papirosról, és lopva kinézett a tavaszi napfényes világba. A kartársa, aki könyvelő volt, nem tette ezt, hanem inkább áthasalt a roppant könyvön, és a könyv lapjának felső sarkába húzott szükséges vonalakat. Az arca sápadt volt, alig különbözött a főkönyv vajszínű papirosától, és ahogy egy virgonc kölyök- napsugár beszemtelenkedett a szobába, a táncoló porszemek kavargásában egybefolyt a kettő: a könyv és a könyvelő. Gwerk úr más volt mégis, őt izgatta a külső világ, de gyermek volt otthon és feleség, és a hivatalos óra nyolctól tizenkettőig és kettőtől hatig tartott, így hát neki csak az esték jutottak, de ebben se lelte már különösebb örömét, mert fáradt ember volt ő már akkor, amikor végre hat óra után a külső világgal találkozott. Akkor már csak a vacsora következett, vacsora után vetett ágy, vetett ágyban az újság, de azt is amíg elolvasta, egyre félve nézte az órát, nehogy túl sokáig maradjon ébren, mert hiszen másnap legkésőbben hétkor kell felkelnie, és addig legalább nyolc órát kell aludnia, hogy megtarthassa munkaképességét. Az igazgató ajtaját belülről kutya kaparta, mintha mindenáron ki akarná a maga erejéből nyitni, és amikor az igazgató lenyomta a kilincset, csakugyan bezúdult a nyíláson a Boby. Bezúdult és körülszaglászta az asztalokat. Gwerk úr felállt, és a kutyára mosolygott, a könyvelő is abbahagyta a vonalazást, és amikor Boby melléje került, lehajolt, és barátságossan simogatta a szőrét. Pedig a könyvelő tudta, hogy azzal a kezével, amellyel a kutyát megsimogatta, egész estig óvatosan fog bánni, nem fog vele a szájához nyúlni, és este otthon első dolga lesz bő szappanos vízzel lemosni a kutya emlékét. De ő már számolt ezzel a mindennapi simogatással. Azzal, hogy fél háromkor az igazgató felkél déldtáni álmából — lakása az iroda mellett van —, átlépi a lakás párnázott ajtaját, benyit a külső irodába, és a kutya társaságában megjelenik közöttük. A fejét simogatta Bobynak, az pedig állta egy pillanatig, azután unottan tovább lépett, és beleszagolt a papírkosárba, mintha azt mondaná: mit nekem egy könyvelő? — Gwerk úr!... Az igazgató mondta ezt, és a levegőn át már nyújtotta is Gwerk felé a szájkosarat és a vezetőszíjat. Mert Gwerk úr kötelessége volt mindennap délután fél háromkor egészségügyi sétára vinni a Bobyt. Pontosan délután fél háromkor vette át a szíjat és a szájkosarat, a szíjat mindjárt a Boby nyakára fűzte, a szájkosarat a balkezébe vette. A szájkosár csak arra az esetre szolgált, ha netalán a Bobynak a városban jönne kedve szabadabb csatangolásra, mert egyéként a napirend az volt, hogy Gwerk úr és a Boby áthaladt a Fő utcán, végig a László utcán, keresztül a vasúti síneken. A vasúti síneken túl nagy szabad mezőség szélesedett, Itt Gwerk úr levette a szíjat, és szabadjára engedte Bobyt. Pontosan háromnegyed három volt mindennap, amikor a mezőre kiértek,
