Irodalmi Szemle, 1968

1968/10 - FIGYELŐ - Egri Viktor: A salemi boszorkányok

meggyőződése bírái fölé emel. Férfias tartása, szép beszéde is segítségére van, hogy ebből a nagy és erős, drámai sze repből ne sikkadjon el a lényeg.

Ferenczy Anna ellen tudott állni az érzelmesség veszélyének, amelyre Proctor hitvesének némán tűrő, tragikus alakja óhatatlanul csábítja. Az utolsó felvonásban éppen a visszafogottságával válik naggyá, elmélyült játéka tizenöt esztendős művészi pályájának legjobb teljesítménye. Kettőjük magas mércék szerint elemezhető játéka mellett a többiek — Hale tiszteletes hálás szerepében még Turner Zsigmond is — elhalványodnak. Turner a helyén van, nem válik modorossá, de nem ad többet a szokottnál. Fazekas Imre alakította a halálos ítéleteket hozó Danforth bírósági elnököt. Ez szereposztásbeli tévedés, bár jő szövegmondással és fellépése biztonságával nem rontott a szerepen. A rutinnál és játékkészségnél azonban itt több kellene, keménységének és kér- lelhetetlenségének halálos fagyot kellene árasztania, és éreztetnie kéne, mit jelent a törvény halott betűjére támaszkodó hatalom emberség nélkül.

A pert kiváltó, Proctorba szerelmes, démoni erejű Abigailt Boldoghy Kató játszotta, újabb tanújelét adva kibontakozó tehetségének, de exaltáltságában és hisztériás kitöréseiben még érezhető a gyakorlatlanság, a jó adottságokkal rendelkező, ám túl hosszú távolságra kényszerült futó kifulladása. Lelkes Júlia a budapesti Színművészeti Főiskola csehszlovák ösztöndíjas növendéke is újra jól mutatkozott be; de további szerepeknek kell eldöntenie, hogy mily mértékben jelent majd gazdagodást a

színház színpadán. Szentpétery Arankának is volt néhány szép, meleg pillanata a halálba menő, okos, öreg Rebecca szerepében, s rajta kívül Lengyel Ferenc (Parris tiszteletes], Bugár Béla Ezekiel Cheevel), Lőrincz Margit (Titu- ba néger szolgáló) és Siposs Ernő (Thomas Putman) figyeltettek még fel magukra az együttesben.

Platzner Tibor díszletei egyszerűségükkel is kifejezőek, jól emelik ki az idő és a per hangulatát, s kellő játékteret biztosítanak a szereplőknek. Nagy Eszter jelmezei emelik az együttes munkájának hatásosságát, a papok, bírák és nők ruhája jól érezteti a kort, megfelelnek a színhelynek, kivált Elisabethnek, Proctor feleségének jelmeze kitűnő a játék befejező képében. Csak a Proctorék cselédjének (Marynak) túlságosan élénkzöld köténye hat zavaróan.

Szólnom kell még Hubay Miklós fordítói munkájáról is. Nagy Péter 1961- ben, a dráma budapesti bemutatója idején írott kritikájában igen találóan állapította meg, hogy „a darab rusztikusán archaizáló nyelve, feszes drámaisága és bujkáló lírája komoly próba elé állította a fordító Hubay Miklóst, aki e feladatot remekül oldotta meg. Fordítása költőien zengő, kitűnő színpadi nyelv; a régiesség hangulatát úgy tudja felidézni, hogy egy pillanatig sem válik nehézkessé..“

Azért idézem ezt, mert a MATESZ gyakran játszik hazai cseh és szlovák, valamint külföldi szerzőket, ahol nem érezhető ez a játék természetességét és hitelét erősen befolyásoló fordítói gondosság.

Egri Viktor