Irodalmi Szemle, 1968
1968/10 - FIGYELŐ - Fogarassy László: Csanda Sándor: Első nemzedék
a második világháború előtt Jugoszláviában, Romániában és Lengyelországban is reakciós rendszerek voltak uralmon, a nép mégis megtalálta az utat a fegyveres ellenállás felé, mert nemzeti törekvések is vezették. A háború utáni magyarellenes diszkriminációs politikát Martin Vietor a szlovák nemzet hangulatára vezeti vissza: „Nem csoda, ha a szlovák nemzet természetes és önműködő reakciója 1945-ben az az elhatározás volt: nem megengedni még egyszer a köztársaság déli határvidékének hasonló fenyegetését.“ Ez a megállapítás nem tükrözi a valóságot, mert hiszen az akció diplomáciai és politikai előkészítése már 1943-ban elindult, 1944-ben pedig már határozottá érett.24 Különben a szlovákiai magyar kisebbség számára német segítséggel hasonló meglepetést kívánt előkészíteni a Szlovák Állam kormánya is: „Nagy reményeket keltett Pozsonyban 1939 őszén a nemzetiségileg tiszta államok érdekében a nemzeti kisebbségek kitelepítésének Hitler-féle gondolata.“2S Martin Vietor megemlíti ugyan, hogy a magyarok kitoloncolását Beneš javasolta, Sztálin ajánlotta, a Nemzeti Front elfogadta, de ezt olyan szerkesztésben ismerteti, mintha a kérdés csak 1945-ben vetődött volna fel, a közvélemény nyomására, és sodort volna magával mindenkit valami egészen különleges és rendkívüli társadalmi törvényszerűség erejével: „Abban a légkörben nehéz lett volna tárgyilagosan megfontolni a dolgokat és globálisan nem elítélni a magyarokat." Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a magyarellenes diszkrimináció megfontolt politika volt, nem pedig hangulat, ezt Martin Vietor is tudja, éppen ezért igyekszik könyvével a végső kérdéseknek magyarázatot adni. Eszmei tájékoztatását a háború utáni nacionalista deformáció mentegetése határozza meg, ennek feltételeihez igazodva igyekszik felépíteni a jogos önvédelem és az igazságos megtorlás erkölcsi rendszerét. A tévedések utólagos igazolásának ilyen féle módszerét félreérthetetlenül leplezi le Lukács György: „Előbb voltak a nagy perek, aztán kötöttek hozzájuk teóriát. Még úgy alakul olykor ma is, hogy előbb lép fel egy bizonyos taktika, és hozzá csinálnak stratégiát és általános elméletet. Az ilyen általános elméletnek az értéke nulla.“26 Martin Vietor történelmi tanulmányának téves az erkölcsi alapállása, mert nem meri következetesen végsőkig érvényesíteni a marxista történelmi elemzést, lényeges kérdésekben vitatható adatokkal igyekszik az aktualizálás követelményeit kielégíteni, szubjektivizmusától részletkérdésekben sem tud szabadulni. Egy újabb kiadásban alapos átfésülésre lesz szükség, akkor talán javasolni lehet magyar nyelvre való lefordítását is. Jelenlegi súlyos hibáival azonban legalábbis időszerűtlennek kell tekinteni. Janics Kálmán 24 Ján Sverma beszéde az SNR-ben 1944. okt. 3-án. (Husák, Prečan) 25Ľubomír Lipták: Maďarsko v politike Slovenského štátu v rokoch 1939 — 1943. Historický časopis, 1967, 1. sz. 7. o. 26 Kortárs, 1968. április. Cianda Sándor: Első nemzedék (A csehszlovákiai magyar irodalom keletkezése és fejlődése. 1968, Tatran — Magyar üzem, Bratislava, 312 old.) Az élénk publikációs tevékenységet kifejtő irodalomtörténész ebben a könyvében a csehszlovákiai magyar irodalom kialakulását akarja vázolni jelentős íróegyéniségek bemutatásával. A könyv több, mint irodalmi lexikon, hiszen egyúttal korrajzot Is nyújt. Nem ragaszkodik szigorúan az 1938-as évfordulóhoz, mert az első írónemzedék útját 1945-ig, sőt napjainkig kell követnie. Ismeretes, hogy az első világháborút követő és a béketárgyalásokat megelőző zűrzavaros átmeneti korban a történelmi Magyarország peremvidékei via facti más államok részei lettek. Csehszlovákiához annyi magyar nemzetiségű lakos került, hogy együttes létszámuk akkoriban nagyobb volt, mint Albánia összes lakossága. Az erdélyi regionális hagyó-
