Irodalmi Szemle, 1968
1968/10 - FIGYELŐ - Janics Kálmán: Vádol és ítél a történetíró
hoz és nyelvükhöz, így maguk szigetelték el magukat a szlovákoktól és csehektől." (15. o.)2 A könyv szerzője sok száz kútforrásra hivatkozik, lényegtelen helyi ügyekben idézi a jegyzőkönyveket, tökéletes pontossággal tájékoztat, de a döntő kérdésekben, amikor az alapfogalmazás veszedelembe kerülhet a pontos igazság feltárásával, tárgyilagossága és tudományossága nemcsak vitatható, de bizonyíthatóan olyan könnyelmű pongyolaságokat enged meg magának, melyek a könyv tudományos értékét nagyban csökkentik. Központi problémája a Magyarországhoz csatolt terület szlovák lakosságának elnyomása, üldözése, kiutasítása, elsősorban a telepes családok ellen alkalmazott erőszakoskodások ügye. Fél ezer oldalas könyvében több mint 1230 jegyzetben hivatkozik okmányszerű bizonyítékokra, de éppen ebben a kérdésben megelégszik az általános jelzőkkel: „túlnyomó, sok, nagy része“ stb. Ha pedig az áldozatok számát határozza meg, kútforrás megjelölése nélkül közöl olyan számokat, melyek messze felülmúlnak minden más eddigi becslést vagy mások pontos számadatait. Pl. a telepesek kiutasításával kapcsolatban így ír: .. néhány ezer család illegális fasiszta módszerekkel megvalósított kiutasításának első hulláma 1938. november 26-ig tartott, és a telepesek nagy részére terjedt ki." (39. o.) Martin Vietor „néhány ezer“ kiutasított telepes családja végső számban 740 család volt, mint azt Tilkovszky Loránd pontosan kimutatja.3 A továbbiakban Vietor már százezerre növeli az áldozatok számát, igaz ugyan, hogy beleszámítja az önként eltávozottakat is: „Megközelítőleg 100 000 cseh és szlovák kolonista, közhivatalnok és családtagjaik hagyták el a megszállt területet, illetve lettek kiutasítva.“ (42. o.) Ez a mondat Vietor történelmi művének legveszedelmesebb — de sajnos nem véletlenszerű — kisiklása, mert függetlenül a szám önkényes és kútforrás nélküli feltételezésétől, kétségben hagyja olvasóját arra vonatkozólag, hogy a 100 000 személy között mennyi volt a kiutasított, és mennyi volt az önként eltávozott. Az adatközlés hangulatkeltésre való beállítása nem vonható kétségbe, az olvasó akár kilencvenezer kiüldözöttet is feltételezhet, mert a szerző nem tartja fontosnak meghatározni azon személyek számát, akik a megszállás előtt hagyták el a területet. (A kiüldözöt- tekre vonatkozólag Tilkovszky a 740 telepes családon kívül megemlít 900 tanítót, bár a kortársak emlékezhetnek rá, hogy ezek nagyobb része, elsősorban a Liga-iskolák tanítói már a megszállás előtt eltávoztak.4) A százezres számból kiindulva Martin Vietor egy különös statisztikai kiértékeléshez jut: „Ezen körülmények következtében összehasonlítva az 1910-es és 1930-as népszámlálási adatokat, az alábbi eredményekhez jutunk:“ (42. o.) Martin Vietor táblázatának három oszlopát ismertetjük: 2 A nemzeti nyelvhez és kultúrához való ragasácodást Ján Sindeika is elévült polgári magatartásnak minősíti Národnostná otázka a szocializmus — Nemzetiségi kérdés és szocializmus, című könyvében. Szerinte egy gazdasági egységen belül a kisebb nyelvi csoportoknak át kell venniük a többség nyelvét. Ezt az asszimilációs elméletet vallja Martin Vietor is. 3 Tilkovszky Loránd: Revízió és nemzetiség politika Magyarországon, 75. o. 4 Ugyanott 94. o. 5 Zprávy Štátneho plánovacieho a štatistického úradu, 1946. júl. 1. 7. o. Év A polgári lakosság együtt Magyarok Csehszlovákok 1910 862 707 746 912 83 428 1930 1 029 629 588 703 289 873 1938 1 041 401 879 007 123 8S4 A szerző nem fűz táblázatához magyarázatot, csak levon egy következtetést: kiemeli a magyarok számának csaknem háromszázezerrel való megnövekedését és a szlovákság 170 000-es fogyását a csehszlovák és a magyar népszámlálás között. Nehéz meghatározni, hogy felületesség, tévedés vagy tervszerű megfontoltság vezette-e a szerzőt olyan számoszlopok közlésében, melyek az akkori Kárpátalja adatait is magukba foglalják. Bizonyos csak annyi, hogy erről az olvasót nem tájékoztatja, így bárki azt hiheti, hogy pusztán szlovákiai adatokról van szó. A Szlovákiától elcsatolt területen 1930-ban a csehszlovák népszámlálás 508 000 magyar nemzetiségű állampolgárt talált (a lakosság 58.5 %-át)5, 1938 őszére azonban a helyzet lényegesen megváltozott. A 27 000 állampolgárság nélküli egyén magyar állam
