Irodalmi Szemle, 1968
1968/10 - DISPUTA - Onódi János: A tanítóság feminizálódásának néhány kérdése
Onódi János Napjaink tudományos műszaki forradalmának előrehaladásával párhuzamosan világméretekben növekszik a társadalmi termelésben résztvevő nők száma. A nők foglalkoztatottsága tekintetében hazánk a világ első államai közé tartozik. Már 1946-ban 150 ezerrel több nő volt alkalmazásban, mint 1937-ben.1 Rohamosan megnövekedett a népgazdaságban foglalkoztatott nők száma az 1948—1958-ig tartó Időszakban, amikor is a női munkaerők jelentették a gyors ütemben fejlődő népgazdaság új munkaerőszükségletének legfőbb forrását. Ennek következtében már 1957-ben a gazdaságban tevékeny lakosság 37,3 százalékát Csehszlovákiában a nők alkották. Ugyanakkor a foglalkoztatott nők aránya Belgiumban 19 százalék, a Német Szövetségi Köztársaságban 34,7 százalék, Olaszországban 21 százalék, az USÁ-ban 25,6 százalék, Japánban pedig 39,2 százalék volt.2 A nők foglalkoztatottságának növekedése azonban felveti az egyes foglalkozási ágak és munkaszakaszok feminizálődásának kérdését. Egyre inkább megmutatkozik annak veszélye, hogy egyes foglalkozási ágak mintegy a többiektől elkülönülve, többé- kevésbé női foglalkozási ágakká válnak — feminizálódnak. Amilyen mértékben állást foglalunk és támogatjuk a nők foglalkoztatottságának növelését, ugyanolyan határozottan ellenezzük és helytelenítjük az egyes foglalkozási ágak feminizálődását is, mert ez két okból Is káros: a) akadályozza nők teljes emancipációját, mert előbb-utóbb néhány „nőiesült“ munkaterület jön létre, amelyek a többiektől elkülönülnek, b) az egyes munkaterületek feminizálódása pedig kisebb nagyobb mértékben kedvezőtlenül befolyásolja az adott munkaszakaszok fejlődését. Ez a folyamat hazánkban is megfigyelhető. 1965-ben a foglalkoztatott nők százalék- aránya az összes dolgozók százalékában az iparban 41,1 százalék, az építőiparban 14,0 százalék, a közlekedésben 19,8 százalék volt, ugyanakkor viszont az egészségügyben és szociális ellátásban 77,5 százalék, a kereskedelemben és közétkeztetésben 71,7 százalék, az iskolaügy, a népművelés, a kultúra és a testnevelés területén foglalkoztatottak 60,4 százaléka volt nő.3 Összehasonlításként nem árt megjegyezni, hogy 1965. július 1-én hazánk lakosságának 51,5 százaléka, Szlovákia lakosságának pedig 50,6 százaléka nő. így megállapítható, hogy a dolgozó réteg nemek szerinti összetétele a népgazdaság azon ágazataiban a legkedvezőbb, amelyekben a foglalkoztatott nők százalékaránya megközelíti az országos átlagot. Az utóbbi évtizedekben világméretekben kimutatható a tanítóság feminizálódása is. Különösen az alapiskolák (kötelező, általános iskolák) tanítóságának nemek szerinti összetétele alakul kedvezőtlenül. Rámutatott erre az Egyesült Nemzetek Szervezetének Nevelésügyi és Kulturális Szervezete, az UNESCO 1963. júniusában tartott genfi értekezlete is. A világ legtöbb országában egyre nagyobb méretűvé válik a férfitanerő- hiány, annak következtében, hogy a képzett férfi tanerők más, jobban fizetett foglalkozási ágakban helyezkednek el, s a tanítóképző intézetekben évről-évre emelkedik a nők százalékaránya. Ennek következtében a tanítóság szükségszerűen feminizálódik, s ez kedvezőtlenül befolyásolja az alapiskolák oktató-nevelő munkáját. Ezekben az iskolákban ugyanis mindkét nemhez tartozó tanulók, fiúk és lányok egyaránt megtalálhatók, s a köztük levő arány nem olyan kedvezőtlen, mint a tanítóság összetétele. Ezt igazolja kilencéves alapiskoláink tanulóifjúságának nemek szerinti összetétele is, hiszen ezekben az iskolákban az 1960—66-os években a leány tanulók százalékaránya 48,2—49,2 Százalék között ingadozott, vagyis mintegy 2 százalékkal volt alacsonyabb, 1 Martin Marušiak: A család és a házasság mai problémái, Politikai Kiadó, Bratislava, 1961. 175. oldal. 2 Ugyanott. 3 Štatistická ročenka ČSSR, 1966, 24 — 25. oldal. a tanítóság feminizálődásának néhány kérdése
