Irodalmi Szemle, 1967
1967/2 - HAGYOMÁNY - Csanda Sándor: Szombathy Viktor
hagyomány Csanda Sándor Szombathy Viktor Szombathy Viktor Darkó István -mellett az egyik legjelentősebb elbeszélőnk. 1902 áprilisában született Rimaszombatban. 12 éves koráig a nagyrészt szlovák lakosságú Nyústya községben élt, ahol megismerkedett a szlovák szegényemberek éis a magyar középosztály életével. Oldalági rokona volt Ferenczy Istvánnak, a neves szobrásznak és Póisa Lajosnak, a gyermekversek költőjének. A .rimaszombati gimnázium (tanulója és lelkes cserkész volt; irodalmi zsengéinek egyrészét a Scherer Lajos szerkesztette losonci cserkészújságba, A Mi Lapunkba küldte. 1920-ban Pelstre került egyetemre. Szigorló orvos lett, de közben évekig völt a Prágai Magyar Hírlap pesti (tudósítója, színikritikusa és riportere. 1928-ban visszatért Szlovákiába, s bevonult katonának egy csehországi kaszárnyába. Ott gyűjtötte első nevezetes elbeszélésgyűjteményéhez, az Én kedves népemhez az élményeket. A faluról származó 'katonák történetei először a Pesti Magyar Hírlapban jelentek meg folytatásokban 1928—30 között. Az anekdo- tikus históriák, humoreszkek alapján Szombathyt elnevezték „szlovenszkói Mik- szálthnak“. 1930 őszén az akkor megalakult Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület (SzEMKE) titkára, majd az idős Dr. Alapy Gyula lemondása után főtitkára lett Komáromban, de számos magyar lap szerkesztője és munkatársba, múzeum-igazgató, a Jókai Egyesület főtitkára, s a legjelentősebb szlovákiai magyar irodalmi folyóirat, a Magyar írás felelős szerkesztője is voílt. Közben rengeteget utazott, bejárta Európát, útjainak emlékét a Különös olasz nyár című regénye őrzi. Első regénye Zöld hegyek balladája címmel jelent meg 1935-ben, a Franklin Kiadónál, Budapesten. Az Elesni nem szabad (1938) című regényében a kisebbségi sors küzdelmeit ábrázolja. A műre a valóságból vett jellemek s a riportszerű élmények a jellemzők. Dél- Szlovákia elcsatolása uitán az író Budapestre kerül; több folyóirat szerkesztője s a Magyar Nemzeti Bank tisztviselője lett. A felszabadulás után sokáig könyvtárosként dolgozott. Jelenleg is Budapesten él, író és a Magyar Nemzet című lap munkatársa. Szombathy Viktor a szlovákiai magyar irodalomban a húszas évek közepén ifjúsági íróként mutatkozott be, a tanulóifjúság körében népszerűk voltak a Mikulics szárazon és vízen (1926), Czirók Pista kalandor lesz (1927), Ezüstantenna (1928) című művei. Később az Én kedves népem című kötetbe gyűjtött milkszáthi humorú, népies történeteivel vált országszerte népszerűvé. A rövid, derűs történetek nem igazi novellák, s maga az író is megjegyzi a könyv előszavában: „Ha most egy professzor megvizsgáztatna, magam sem tudnám hirtelen pontos műfaját adni e könyvnek. Mert nem novellák gyűjteménye ez, nem riportoké... Ez a könyv: jelentés. Jelentés a szó szerény értelmében. Jelenteni kíván egy embercsoportról, mely Pozsony és Huszt között él, iparkodik falvakban és kisvárosokban. Nem kimerítő és nem végleges. Nem akar tragikusnak feltűnni, viszont, ami humor van benne, az önmagából való s nem ráerőszakolt...“ Az írások leginkább humoros riportok: a Bevezetőből megtudjuk, hogy közvetlen hallomás útján írta le a vele katonáskodó vidéki kisemberek történeteit, ügyes-bajos dolgaikat. A történetek néhol naivak, pletykaszerűek, hiányzik belőlük a pontos jellemüajz és a művészi megformálás. A legtöbb elbeszélés hőse Péter, egy népi romantikával ábrázolt palóc parasztlegény, aki önzetlen, becsületes, szívesen kiszolgálja a dseh tiszítekat, s félszegen és ügyetlenül udvarol a lányoknak. Azonban a csak a felületet érintő ábrázolás miatt egy kissé végig műpairaszt marad.
