Irodalmi Szemle, 1967

1967/10 - FIGYELŐ - Jaroslava Pašiaková: V. Nezval: Az éjszaka költeményei

anya, A nagy óra, Szárnyak, Búzavirágok és városok.

Amint látjuk, a Dobossy-koncepció tapintatosan megkerülte azokat a köteteket és verseket, amelyek a személyi kultusz éveiben születtek, s amelyek mind eszmei mind művészi szempontból mélyen Nezval lehetőségei alatt maradtak. A magyar válogatás fegyelmezetten egységes abban a törekvésében, hogy Nez- valnak — az embernek és a költőnek

— két arcát mutassa be: egyrészt életörömét, másrészt szorongásait az ember, a haza, az emberiség útja fölött; ezért nem érezzük elég kifejezőnek a válogatás címét, amely Nezval bonyolult egyéniségének csupán egyik mozzanatát jelképezi. Ügy hisszük, hogy a koncepciónak, amely maradéktalanul kimeríti Nezval költői és emberi lényegét — a robbanó optimizmust, melyet még a pusztulástól való olykori rettegés sem fojt el — inkább megfelelt volna egy hitelesebb, nezvalibb változat: Básne denní- ho svétla a mésíőního svitu (A napfény és a hold költeményei).

Nem kétséges, hogy a magyar válogatás szerzője hasonló problémákkal küzdött, mint néhány évvel azelőtt cseh partnere, Ladislav Fikar, s hogy vele együtt ő is kijelenthetné: „.. .je tak tšžko vybírat mušle z more; které dát pfednost pfed jinou a jak je usporádat, aby zazáfily každá svíjm vlastním svét- lem a aby sloíily celistvý obraz.“ (Ví- tezslav Nezval: Básné, Československý spisovatel, 1960.)

A magyar válogatás igyekszik egyértelműen és következetesen átmenteni és megeleveníteni Nezvalt, a kísérletező és modernista lírikust olyan műfordítók tolmácsolásában, mint Eörsi, Garai, Ily- lyés, Károlyi, Lator, Molnár, Orbán, Rákos, Tornai, Végh, Weöres, Zádor. Érthető ezért, hogy a válogatás Nezval szürrealista korszakának minden jelentős versét felöleli, a Költészettan, A csodálatos varázsló, Az akrobata, Edison, Az idő — jel, A téboly lázadása, Remény stb. című verseket. — Igen célza- tos a válogatás a Prága az eső ujjaival című kötetből, amely szuggesztív eszközökkel vezeti végig a magyar olvasót Prága ódon zegzugain egész a külvárosi mutatványosokig. Nem csupán a környezet kontrasztjai váltogatják itt egymást, hanem a zengő, szenvedélyes szeretet hangjai is a háború előestéjén Prága

jövőjét féltő, meghatón visszafojtott aggodalommal.

Gondosan válogatták meg a költőket és műfordítókat is, akik erre az igényes és bizonyára izgató feladatra vállalkoztak. A Nezval-kötetben nincsenek csikorgó disszonanciák, ami kétségtelenül Bojtár Endre nyersfordításának is érde- me. Talán legérzékenyebben, úgy is mondhatnánk, „legnezvalibban“ a Csodálatos varázsló versei hatnak Garai Gábor, Illyés Gyula, Weöres Sándor, Orbán Ottó, Molnár és Eörsi átköltésében.

Végül nem lehet nem említenünk Dobossy László utószavát. Nem csupán a cseh költő kísérő, informatív értékelése ez az esszé, hanem rövid, művészi portré is; a szerző itt a Nezval-életmű különleges helyzetét, tónusát és hátterét elemzi, amely kezdettől fogva olyan „izga- tón“ ékelődött be a hagyományosan „didaktikus“ cseh költészetbe. (Dobossy azonban helyesen idéz néhány jelentős kivételt is, mint például K. H. Máchát.) Bár első verseire nem a forradalmi hang jellemző, már ezekben is megnyilvánult Nezval izgató, forradalmi szelleme. „Az induló költő ugyanis éppoly őszinte forradalmár volt, mint a proletárirodalmat hirdető nemzedéktársak, az ö versét azonban határtalanul áthatotta a lírai képzelet ereje, a spontán képalkotás áradó bősége, mely az egyszerű, mindennapi jelenségek megidézését a belső melódia melegével fonta körül. S meglepő volt a természetes, helyenként szinte népdalszerű hang, mellyel e fiatal költő új, szélesebb dimenzióban jelenítette meg az emberi sorsot, a modern ember viszonyát a világhoz, a szerelemhez, a művészethez, a forradalomhoz..."

Dobossy kellő figyelmet szentel a Nezval-költészet különleges helyzetének, amelyet a cseh költészetben elfoglalt, de közben azt a többletet is értékelte, amit Nezval a modern európai művészetbe hozott. Említi, hogy már 1924 tavaszán, fél évvel André Breton előtt, Teige és Nezval kibocsátotta Prágában a Manifest poetizmut „...amely mindenekelőtt arra tett jelentős kísérletet, hogy összhangot teremtsen a szocialista világnézet s ennek filozófiai alapvetése, a marxizmus, valamint a művészeti alkotó munka új vívmányai között... a nezvali poetista program szerint az embert és életét a maguk teljességében kell kifejezni; erre csak a művészet, s különösképp a költészet hivatott...