Irodalmi Szemle, 1967
1967/3 - HAGYOMÁNY - Turczel Lajos: A „Masaryk Akadémia” értékelésének kérdései
hagyomány 1918 és 1938 között egyszer adódott olyan alkalom, amikor a csehszlovákiai magyar írókat (és a tudományos dolgozókat, művészeket) világnézeti különbségekre való tekintet nélkül közös szervezetben lehetett volna tömöríteni. Ez a szervezet: a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság (népszerű rövidített nevén: Masaryk Akadémia)'-} a harmincas évek első felében létre is jött, de néhány évi működés után anyagilag és erkölcsileg egyaránt csődbe jutott. A Masaryk Akadémia létrehozását az az egymillió koronás alapítvány tette lehetővé, amelyet Masaryk elnök 1930 szemptemberében a csehszlovákiai magyar kisebbségnek kulturális célokra adományozott. Az elnök az adományát abból — az egyébként teljes egészében jótékony célokra fordított — húszmillióból juttatta, amelyet nyolcvanadik születésnapja alkalmából a csehszlovák államtól törvényes rendelkezés (az 1930. évi 23. sz. t. c.) alapján jubileumi ajándékként kapott. Az elnöki alapítvány híre a kisebbségi társadalom körében hatalmas visszhangot váltott ki. Az alapítvány céltudatos és szakszerű felhasználásának megvitatására a sajtóban ankétokat indítottak, a kérdéssel behatóan foglalkozó pozsonyi és prágai egyetemisták pedig külön röpiratokat adtak ki. Az egyik legérdekesebb ankétot az 0] Munka szervezte meg. Ennek keretében a következő írók, tudósok, publicisták és művészek nyilatkoztak: Babits Mihály, Emánuel Rádl, Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső, Pavol Bújnák, Komlós Aladár, Sándor Imre, Sziklay Ferenc, Maiéter István, Fábry Zoltán, Vozári Dezső, Németh István László karnagy, Jarnó József, Mohácsi Jenő, Szalatnai Rezső, Szenes Erzsi, Egri Viktor, Paál Ferenc, Szombathy Viktor, Brogyányi Kálmán, Juhász Árpád, Alapy Gyula, Vécsey Zoltán, Farkas Gyula (a Magyar Tanügy szerkesztője), Győry Dezső, Orbán Gábor, Sebesi Ernő és Darkó István. Közülük igen sokan annak a reményüknek adtak kifejezést, hogy az alapítvány felhasználása és gyümölcsöztetése szigorúan objektív módon, a pártpolitikai érdekek kikapcsolásával történik. Ugyanezt a követelményt hangsúlyozták a pozsonyi és prágai egyetemi hallgatók képviselői is. Az általuk kiadott röpiratok kijelölték azokat a szakterületeket, amelyeken a diákság véleménye szerint a Masaryk Akadémiának a kisebbségi magyar tudományosságot mozgósítania kell. A pozsonyi röpirat a szociológia, a kisebbségtudomány, a néprajz, a néptörténet, a kisebbségi magyar Irodalomtörténet és a szláv-magyar kultúrkapcsolatok munkaanyagát ismertette: a prágai a természettudományok, a művészetek, a pedagógia, az építészet, a nép- higiénia és a gazdasági tudományok terén végzendő feladatokra adott szempontokat. A pozsonyi röpirat kidolgozásában Balogh Edgár, Berecz Kálmán, Deme Lajos, Duka Zolyómi Norbert, Narancsik Imre, Peéry Rezső és Terebessy János, a prágaiéban pedig Dobossy László, Jantsky Béla, Nagy Barna, Önody Zoltán, Orbán László, Weln Gyula és Zapf László vettek részt. 1. írásom további részeiben a rövidség kedvéért a Masaryk Akadémia vagy a Társaság elnevezést használom. a „Masaryk Akadémia" értékelésének kérdései Turczel Lajos:
