Irodalmi Szemle, 1967
1967/10 - V. Gardavský: Az isten még nem halt meg
Amint az emberek mindezt megértik, nem azt tartják majd a legfontosabb kérdésnek, mi módon szabaduljanak meg a vallástól, hanem azt, hogyan valósítsák meg önmagukat emberileg az adott gazdasági és társadalmi viszonyok közt. Marx ezt a kérdést úgy jellemzi, mint az állampolgár és az állam ellentmondását, mint a politikai és emberi felszabadulás ellentmondását. Amíg ez a kérdés fennáll — márpedig fenn fog állni, amíg az állam mint különleges hatalom szemben áll a társadalommal —, addig a különféle vallások az ember önmegvalósítási harcának kísérőjelenségei lesznek. Ahol a politikai államalakulat polgárai mint emberek (és álvallásos) formák valóságosan és gyakorlatilag nem valósíthatják meg magukat, ismételten visszatérnek a fiktív pótlékokhoz. S Marx ezzel kapcsolatban megjegyzi — mi pedig manapság tanúi vagyunk ennek a folyamatnak —, a vallási különbségek ilyen körülmények közt értelmüket veszítik, a kereszténységnek már nem a kereszténység lesz a fontos, hanem a vallás általában, tehát az isten eszméje, bármilyen vallás vagy világnézet fejezi ki. Azáltal, hogy a politikai államalakulat függetleníti magát a vallástól, létében még nem fenyegeti. Igaz, megszünteti egy-egy vallás kivételezett helyzetét, de mivel a politikai életből mint magánügyet küszöböli ki, látszólag valamennyit apolitikus helyzetbe kényszeríti. Ezért ott, ahol a politika még nem biztosította az ember felszabadulását, a vallások rendkívül vonzó hatást gyakorolhatnak. Marxnak ezek az észrevételei nem engedik meg, hogy a vallás kritikáját abbahagyjuk ott, ahol a vallási eszmék mögött megjelenik a társadalmi viszonyok világa. Még akkor sem, ha a vallás a társadalom szerkezetében mint apolitikus magánügy jelentkezik. A vallásos élet hanyatlása, illetve újjáéledése jó barométer lehet az ember emancipációjáért vívott harc sikereinek, illetve balsikereinek felmérésében. Ahogy a barométert sem okoljuk azért, mert rossz időjárást jósol, éppúgy az újraéledő vallásos életet sem fojthatjuk el mesterségesen, inkább arra késztessen, hogy feltegyük magunknak a kérdést: hol követtük el gyakorlati munkákban a hibát, ha köztársaságunk pol- .gárai nem elégíthetik ki emberi igényeiket? Ha ezt a kérdést nem az utópisták módjára vetjük fel, akkor azt is megtudjuk, hogy a vallás nem csupán a gazdasági érdekek antagonizmusából ered, és nem hal el az antagonizmusok feloldásának pillanatában, hanem a politikai és emberi emancipáció közt nyílt résben vert gyökeret. Ezért nyilvánvaló, hogy a vallás hosszú életű lesz. Marx elméleti munkásságát nem az antiteizmus és nem az antiklerlkalizmus ihlette. Érdeklődésének központjában az emberi emancipáció lehetősége áll, s ezt az adott viszonyok közt vizsgálja. Csak akkor valósul meg az ember emancipációja, ha felismerte és társadalmi erőkké szervezte saját erőit. Ilyen körülmények közt a marxi ateizmus nem többlet, amely a kommunistákat jellemzi. Nem is jelent valami részleges megnyilvánulást vagy egészen különleges ideológiai állásfoglalást egyéb szempontok érvényesítésével. Az ateizmus az ember szellemi organizmusának dimenziója: saját helyzetéről szőtt illúzióktól mentesen, s minden lépésekor újra meg újra küzdve ellenük az embert tartja szem előtt, aki emberhez méltó életet akar élni. Újra meg újra felteszi a kérdést, hogy mit is jelent ez, s mindig a legcélravezetőbb cselekedet lehetőségeit latolgatja. Ha elbukott, újra felkel. Földöntúli remények nélkül éli az élet kegyetlenségét és dicsőségét, reményeit és csalódásait. A történelmet ő formálja, bár sokszor igazságtalanul, bátorságáért bűnhődik, s közben semmi sem biztosítja, hogy volna valami semlegesítő igazságszolgáltatás. Érzi elesett voltát, mégis tovább megy és harcol azért, amiről tudja, hogy sosem volt és soha nem is lesz abszolút érvényű. S nem is gondol arra, hogy éppen ez adja emberi nagyságát. Kérdések „Az áthághatatlan törvények végtelen világában száguld, a sötét földgolyó — végtelen űrben, végtelen időben, hatalmas, sötét és fagyos, végtelenség a végtelenben — rajta egy maroknyi hipertrófiás agyvelővel sújtott teremtmény ugrándozik, és azt ordítja: meghódítottuk a Földet, megszelídítjük a tengert, uralkodunk a természet felett, meghódítjuk a kozmoszt — s a Föld tovább száguld a végtelen űrben a maga áthághatatlan törvényei szerint, és nem törődik az egerek — és az emberek sivalko- dásával."
