Irodalmi Szemle, 1967

1967/10 - Fábry Zoltán: Kazinczy elkötelezettségében

A kultúra egyetemességének „körforgásának“ biztosítéka így lesz a nyelv, a semmi mással nem pótolható anyanyelv. A cseh Komenský Sárospatakon adta az alapvető tanítást a magyaroknak: a kultúra döntő, lélekig ható közvetítője, biztosítéka csak az anyanyelv lehet. Csak így, ilyen demokratikus alapon, a nyelv, a nép és kultúra egységét sugallón lehetett teljesség, kivirágzás a magyar irodalom, mint az emberi közösség alanya és tárgya. Abban a pillanatban és amilyen mértékben Herder eltemette a magyarságot, olyan mértékben nőtt Kazinczy éltető mentőszolgálata — optimizmussá: Kacagom én, amit Herder... a magyar nyelvnek és népnek elenyészése felől jövendöl. Herder hamis próféta. A magyar nyelv és nép elenyészni nem fog soha."

így, ezzel a hittel, ezzel a nyelvtudattal az elparentált magyar nyelv lett Európa egyik legszebb nyelvzengése és irodalmi plusza. Zene és gondolat egyazonos hordozója. Ezt a nyelvet, ezt az irodalmat elejteni, elveszejteni most már nem szabad: éltetni kell, folyamatosságát biztosítani, pallérozni, megőrizni, megbecsülni és — megtartani.

Barbár, vandál rohamok ideig-óráig gyengíthetik, fékezhetik egy nyelv útját és életét, de el nem veszejthetik, mert a fogantató tényezők többek és hatalmasabbak. A kultúra tudatán, az emberség vállalásán — semmiféle fasizmusok nem győzhetnek. Ez a hit: erkölcsi realitásunk és — történelmi zálogunk! Ha a magyar nyelv a vox humana hangja, akkor emberség marad az embertelenségben. A több, a nagyobb! A maradandó! És akkor Kazinczynak az emberi haladás győzelmébe vetett hite viharfelhőket oszlat. „A magyar nyelv és nép elenyészni nem fog soha, míg filozófiai lélek fogja kormányozni Európa dolgait... A nem vandalus hódító csak azért is meghagyja ezt és azt, hogy egy tulajdon karakterű s originális, sehol másutt nem található szép nyelv ki ne vesszen.“

Kazinczy a magyar nyelv és nép sorsát az európai kultúrába, humánumba vetett hitbe ágyazta. Amikor mi a régi hazából kihullva, új körülmények közé kerültünk, úgy kapaszkodtunk ebbe az európai tudatba, mint az üdvösségünkbe. Joggal, okkal és igazoltan. Amikor a csehek — ez éven — kiadták válogatott írásaimat, a cím, a lényeg

— felfigyeltetően — szerintük sem lehetett más, mint: „Hazánk Európa“. „Naše vlast Evropa“.

Európát vetettünk, Európát arattunk. De ez eszmélés indításában, e tudat bábázásában Kazinczynak is része volt, Kazinczynak, a magyar nyelv reformátorának, legaktívabb sáfárának, európaizálójának. Kazinczy a magyar nyelvvel Európát akart tudatosítani és erősíteni: a szellem erkölcsét, a gondolat igazát tekintetnélküliségek és kizárólagosságok ellen — kifelé és befelé. Ezért buzdított idegen kultúrák megismerésére: „mert magyarul is csak az írhat szépen, akinek írásán az idegenek szépségei átsug árlanak".

Ezt a nyelvet és népet Európától elvonatkoztatni, belőle kiparancsolni többé nem lehet. Egymást tükrözik immár: egymást növelik és egymást kisebbítik. De minden kisebbítés és kisebbedés az egészen ránt egyet. A magyar nyelv árvaságát Európa szüntette. A magyar nyelv Európában és Európával oldódott a kultúra, az emberség, a haladás tényezőjévé és ügyévé.

Egy nép tükre, lényege, önkifejezése a nyelve. „Nyelvében él a nemzet“: ki tudja ma még azt mondani, hogy ez frázis? A nyelv az emberi létet jelenti: szabad, kötetlen lélegzést. A nyelv egy nép életének legfontosabb szerve: ideghálózata. Ha itt bénulás áll be, megérzi az egész szervezet. Népet csak nyelvében és nyelvével lehet felemelni, amiből logikusan következik, hogy nyelve megbénításával ki is lehet semmizni. Nyelv nélkül nincs szellem, nincs erkölcs. A nyelv maga az emberség: mi különbözteti meg az embert az állattól?! Nyelv nélkül semmi sincsen. Mindennek kezdete, gyökere és lényege a nyelv, a szó: „Kezdetben vala az ige“! Nyelv, megnevezés, megjelölés nélkül az élet negatív lemez; pozitív nevezőre a nyelv, a gondolat hozza. Táj és ember, történelem és vallás, munka és pihenés, termelés és fogyasztás, hit és akarat, Ördög és Isten a nyelv segítségével élnek tudatunkban. Világos: a szlovákiai magyarság tegnap és ma csak nyelvével és nyelvében élhet emberhez méltó életet: Európát, kultúrát, szocialista humanizmust.