Irodalmi Szemle, 1967

1967/9 - HAGYOMÁNY - Forbáth Imre: Magyar kulturális kérdések

meg bennünket. Tudjuk, hogy az emigráció túlnyomó része csekély politikai- erkölcsi poggyásszal kelt a nagy útra, és a hosszú évek csodavárása fölemésztette a lelki tartalékokat. Minden emigráció arculatát két döntő tényező formálja: a küzdelem konkrét történelmi jelentősége és osztálytartalma, melynek bukása őt hontalanná tette, s a tömegmozgalom értéke és mértéke, melynek erőforrásaiból további reményt és harci impulzust meríthet. Érthető tehát, ha a hosszú éveket szellemileg és erkölcsileg áttelelni csak az igazi harcosok szűk rétege volt képes, s a többi kellő ellenállás és energiapótlék híján eltűnt a történelem süllyesztőiben. Kísértetjárásnak érezzük, ha például a régen elavult jászizmus elméletei fölbukkannak, s ha Göndörék mai cikkeit olvassuk, melyek a húsz év előtti Horthy-ellenes szótárral akarták a teljesen megváltozott magyar problematikát megoldani. A polgári radikalizmus és a régi szociáldemokrácia eszmei fegyvertára, ha még valamilyen, hát csak muzeális értékkel bír. Nem lehet ma értékes munkát folytatni sem a Társadalomtudományi Társaság, sem a Huszadik Század, sem a Galilei-kör eklekticizmusával, mely annak idején nagy jelentőségű volt, ma azonban a marxizmus keverése Spenzerrel, Machhal, Kanttal, Bergsonnal, s a proletár politikának az amerikai típusú demokráciával, angol parlamentarizmussal, ausztráliai trade-unionizmussal, George agrárfilozófiájával, s ki tudja, még kinek kivel, és minek mivel.

Az első években az emigráció több irányban is fontos szellemi tevékenységet fejtett ki. Az ellenforradalmi Magyarországgal szemben ő volt a magyar kultúra őrzője és továbbfejlesztője. Ezt az országot az agyvelejétől fosztotta meg a kurzus, s mindenütt a nagyvilágon a száműzöttek pompás koponyái képviselték az igazi magyar szellemiséget. Belekapcsolódva a háború utáni évek nagy nemzetközi szellemi áramlataiba, ők építették magyar vonalon a modern művészetet. S legyünk bármilyen tartózkodók is az izmusok korszakával szemben (a Ma, az Akasztott ember, az Ek, az Egység voltak a mozgalom magyar folyóiratai), any- nyit elismerhetünk, hogy általános lelki szükség termelte ki őket, s hogy ez a kor elfogulatlan újításaival, kísérleteivel és forradalmi lendületével az eszmék és formák áporodott tavába friss forrásokat csorgatott.

Az utódállamok magyarságának is sokat adott az emigráció: az első, legnehezebb időben az indulás lendületét s egy magas nívójú haladó kultúra kovászát. Emlékezzünk az első évek Szlovenszkójára, ahol emigránsok (Gömöri Jenő, Barta Lajos, Pór Bertalan stb.) terjesztették a szocialista humanizmus eszméit s az új stílusok ismeretét.

Az emigráció a magyar kultúra nemzetközivé válásának a folyamatát is elősegítette. A nagyvilágban több magyar szellemi központ alakult (Bécs, Berlin, Páris, Moszkva, New York), amely nemcsak élénk belső életet élt, hanem energikusan terjesztette is a magyar értékeket.

Számunkra persze különösen jelentős a Szovjetunióban élő magyarok szellemi munkája. Az emigrációnak ez a része gáttalanul hirdette az igazságot, s onnan hangzott el mindig a magyarországi viszonyok alapos, mélyenszántó és szabadságharcos bírálata. Továbbá: a szovjet valóság közvetlen hatása alatt ott képződhetett ki az a magyar káder, melynek értékes tapasztalatait egyszer a magyar újjászületés fogja teljes mértékben igénybe venni. Nem térhetünk ki a húszéves fejlődés érdekes és ellentmondásokban gazdag mozzanataira, csak azt a fontos tényt említjük, hogy a magyar proletárkultúra döntő lökéseket kapott a szovjet magyaroktól, s ezek termékeny munkájának köszönhető, hogy a magyar mozgalom szellemi síkon is túljutott már a kezdet nehézségein. Ez nem volt könnyű feladat, s nem ment nagy zökkenők nélkül. A régi, primitív „proletkultos“ vonal lekfedése ment a legnehezebben, és sajnos, azt kell mondanunk, hogy ha itt-ott még súlyos hibákkal találkozunk, azok még mindig az említett vonal maradványainak káros hatására vezethetők vissza. Utalok a Sarló és Kalapács tevékenységére, mely kulturális szempontból igen gyarló volt, a harkovi kongresszus időszakának elméleti-gyakorlati elhajlásaira. Ök, de főleg az ő hatásuk alatt sokan mások is, képtelenek voltak megszabadulni a parlagi elméletektől, s lép- ten-nyomon újratermelték, akár Perezerzev (lásd a következő fejezetet) tételeit, akár más vulgáris (RAPP stb.) és ultrabaloldali csoportosulások kártékony nézeteit. A hamis elméletek hosszú ideig zavarták és visszavetették egy igazán