Irodalmi Szemle, 1967

1967/9 - Gardavsktj, Vitězslav: Az isten még nem halt meg

látható, sőt számokban kifejezhető közvetlen sikereket ér el. Mivel nem Ismeri a saját problémáit, mindig meghökken, ha véletlenül beléjük botlik.

Az önvizsgálatra szólító felhívás mindig elemi kérdésekkel kezdődik: mit tettünk máig az atezimus területén? Mi a marxista ateizmus? Mit jelent marxista ateistának lenni?

Az első évek ateizmusa

Ateizmusunk a klerikális reakció elleni harc eszközeként jött létre, bárhol rejtőzött ez a reakció, akár a februárt megelőző politikai pártokon belül, akár a papi hierarchia, főként a magasabb egyházi méltóságok körében. Február után az első köztársasági elnök eleget tett a hagyománynak, s az ünnepélyes választási aktusról egyenesen Szent Vitus templomába ment, hogy részt vegyen a hercegprímás által celebrált Tedeumon. A kommunisták és az ateisták nagy része nem helyeselte az elnök lépését. Am a kommunista párt elhatározta, hogy a proletárdiktatúrát a haladó népi erők összefogásának jegyében valósítja meg. Az első alkotmány kodifikálta ezt az elhatározást.

Az első évek ateizmusának másik forrása a kommunistáknak az a meggyőződése volt — elsősorban az ö meggyőződésük —, hogy a tudományos elvekkel épített szocializmusnak nincs szüksége a vallásra, s amíg létezik (pedig még létezni fog), politikai és eszmei szempontból fékezőn hat, gyöngíti a tömegek alkotóerejét és lohasztja az építő lelkesedést. Ez akkoriban igaz is volt: a hivatalos kereszténységnek nem volt semmilyen koncepciója a szocializmust illetően, sőt társadalmi doktrínáival és politikai elkötelezettségével kimondottan antikommunista álláspontra helyezkedett.

Az eredeti kommunista politikai pártkoncepció rövid ideig tartó deformációjának időszakában az ateista meggyőződés mindkét változatot kiélezte. Ennek az lett a következménye, hogy a gyakorlati politikában egy időre szem elől tévesztettük az ateizmus marxista-leninista felfogásának azt az alapvető követelményét, hogy a hívőket ne azonosítsuk az egyházzal, s a vallásos hitet ne tévesszük össze a politikai kleri- kalizmussal.

Az az ateista meggyőződés, mely ezt a korszakot jórészt kialakítja, erősen rigorózus természetű. Ez pedig abból a nézetből ered, hogy a munkásosztály hatalomra jutása és a szocialista társadalom építése következtében végképp megszűntek a vallás társadalmi feltételei. Ha mégis tovább tartja magát, akkor csak mint polgári csökevény él már ,az emberek tudatában, és csak az egyházak ténykedése táplálja, sőt az egyházak sokszor vissza is élnek vele, mégpedig a szocializmus rovására. Ebből logikusan következik, hogy a hívő már a puszta hit által potenciális ellensége a szocializmusnak. Ezért az említett években az volt a kádermunka egyik feladata, hogy megkövetelje az egyházból való kilépést, mint a szocialista társadalomhoz és a népi demokratikus rendszerhez való pozitív viszony bizonyítékát, s minden káderlapon ott állt a sztereotip kérdés, hogy az illető dolgozó tisztázta-e már magában a vallás problémáját.

Az volt az általános vélemény, hogy a lehető legnagyobb mértékben korlátozni kell a vallás hatását, akár konfesszionálisan kötött, akár a megszokásban, a kulturális hagyományban, az irodalomban és a művészetben érvényesül ez a befolyás. A keresztény hagyományhoz fűződő szokásokat újakkal akartuk helyettesíteni. A regéket és a meséket, ha vallásos motívumok voltak bennük, átdolgoztuk; a művészet és a kultúra klasszikus alkotásait, ha nem lehetett ateista szellemben korrigálni, kiűztük a köztudatból.

Remélem, az olvasó megérti, hogy nincs szándékomban kigúnyolni ezt a gyakorlatot, bár manapság ilyesmi is előfordul — és vádolni sem akarom; inkább arra törekszem, hogy megértessem az említett gyakorlat indítékait; azt hitték ugyanis, hogy ha ezzel a ténykedéssel sikerülne légüres teret teremteni a vallás számára, úgy az minden erőszak nélkül elhal, a legidősebb korosztályok halálával megszűnik.

A letűnt eszméket a tudománynak, a pozitív tudományos ismereteknek s az általános szocialista öntudatnak kellett volna pótolnia. Az ateista propaganda sok energiát fordított rá, hogy bebizonyítsa a vallás és a természettudományos ismeretek ellentmondását, s azt, hogy a vallásos koholmányokba vetett hit a tudomány korában tarthatatlan. A hit és a tudományos gondolkodás ellentéte így végletesen kiéleződött.