Irodalmi Szemle, 1967
1967/1 - FIGYELŐ - Duba Gyula: Hemingway: Vándorünnep
IVagysz-erű megfigyelései és mély lélek- rajza által szuggesztlv. Nem mentes a romantikától, az emberi kapcsolatok nemességébe és az igazság győzelmébe vetett hit „romantikájától“. Ez a hozzáállás a szovjet irodalom egészére is jellemző, és humánumát jelentős részben ez alakítja — a jó és igaz emberi törekvések győzelmébe vetett hit és bi- izalom. A Ketten hatását elemezve rádöbbentem, hogy olyan eseményekről és emberi kapcsolatokról van benne szó, melyek világpolitikai jelentőségűek, s ezért fokozott közérdeklődésre tarthatnak igényt. S ez az írónak a mű irodalmi értékén túl is sokat jelent. Szlovákiai magyar író soha nem fog élvezni Ilyen előnyöket. Duba Gyula Nyúlláb a zsebben Hemingway: Vándorünnep „Néhány kék fedelű füzet, két ceruza, egy ceruzahegyező (a zsebkés túl sok ceruzát pazarol), a márványtáblás asztal, a kora reggel illata, kisöpört és felmosott helyiség, no meg szerencse — mindössze annyi kellett az íráshoz. Ami a szerencsét illeti, az ember vadgesztenyét és nyúllábat hordott a jobb zsebében. A prém már réges-rég elvásott a nyúl lábáról, s a zsebbenhordástól a csontok meg az Ízületek tükörfényesre koptak. A körmök karmolták a zseb vásznát, ebből az •ember mindig tudta, hogy vele van a szerencséje.“ A Vándorünnep — önvallomás. Vallomás az író fiatalaiSágáról és Párizsról. Láttam Hemingway egyik képét azokból az időkből, csinos arcú, fekete bajszú, izmos legény volt, s posthumus könyvét olvasva látom őt, ahogy a Closerie de Lilas márványtáblás asztalánál írja novelláját, talán éppen a Fenn Michigan - bent. Ez a fiatalember fanatikusa a mesterségnek, melyet el akar sajátítani. Napjai szívós munkában telnek. „Tavasszal általában kora reggel dolgoztam; míg a feleségem még aludt. Tárva-nyitva állt minden ablak, s az utcán a macskakövekről ekkorra száradt jöl az éjszakai zápor. A szemközti házak homlokzatát is ekkor szárítgatta a nap. Az üzletek még zárva voltak. A kecskepásztor sípját fújva terelgette a nyáját fölfelé az utcán, s a fölöttünk lakó asszony kiállt a járdára egy nagy csuporral. A pásztor kiszakított a nyájból egy feszülő tőgyű, fekete fejőskecskét, és belefejte a csuporba, míg a kutyája a többit fölkergette a járdára. A kecskék ide-oda kapkodták a fejüket, mint a városnéző idegenek. A pásztor megkapta az asszonytól a tej árát, megköszönte, elindult, fújta a sípját, a kutya meg terelgette tovább a billegő szarvú kecskéket. Én visszaültem a munkámhoz..." A Vándorünnep az íróvá levés legendája. Pontosabban, az íróvá válás útjának, a kemény munkának, önfegyelemnek és céltudatosságnak a legendája. Az ember nem születik íróvá, öröklött lelki alkata, ismeretei és tapasztalatai, emocionális képessége legfeljebb a lehetőségét biztosítják, hogy azzá legyen, íróvá az ember képezi és munkálja, küzdi magát. Küzdelmében elsődleges az akarat. A fiatal Hemingwayt nagy erő formálta; saját tudatos írói törekvése, olvasmányai, művészbarátai és Párizs. Ügy érzem, a négy erő közül az első volt nála a leghatékonyabb: a jó íróvá levés (nem népszerű és híres íróvá levés) konok akarása. Feszült figyelemmel tanulmányozza munka közben a mesterség fogásait. Könyvében, elejtett mondatok alakjában, ott találjuk az írás jónéhány nagy igazságát. Hemingway a „mit írjak?“ kérdése mellett a „hogyan írjak?" kérdésre is abszolút választ keresett, és egyéniségének megfelelően, talált is. Téma és stílus egysége egy írói egyéniségen belül — ez Hemingway. Egy helyen így ír: „Amikor írtam, a munka befejeztével szükségem volt rá, hogy olvassak is. Ha valakinek folyton csak az jár az eszében, amin dolgozik, könnyen elveszítheti a fonalat, mielőtt másnap újra fölvehet- né. Ilyenkor valami testgyakorlásra is szükség van, hogy az ember fizikailag kifáradjon, és nagyon jót tesz, ha olyasvalakivel szeretkezik, akibe szerelmes. Ez minden másnál töb - bet ér. Később azonban, amikor rájön az emberre az üresség, olvasnia kell, nehogy a munkájára gondolva elfogja az aggodalom, mielőtt ismét írni tudna." Itt az írás küzdelem1, mely az írónak a benne hömpölygő életanyag feletti maradéktalan hegemóniájáért folyik. S a befejezett írás győzelem. Furcsa és egészen különleges győzelem. „Ha végére
