Irodalmi Szemle, 1967

1967/1 - FOLYÓIRATSZEMLE - Mikola Anikó: A magyar irodalom Kubában

jöttek félénken a kenyérhéjra, és távoztak mérhetetlen nemességgel, gyönyörű nyugtalansággal, hogy valami pótolhatatlant kockáztattak, mert nem volt más választásuk. Éppen ez a nyugtaltansag volt számomra annyira drága: hogy alig hasonlítottak miránk, akiket embervoltunk tele olyan régóta kényszerít kenyérért szabadságot áldozni, hogy már nem is fáj.

S ha felfáj is néha — istenem! Fájjon! Ügy érez!tem magamat azok előtt az állatok ellőtt, mint Halas őszi versének libái: J1... hleď nia husy, jak o plot lámou krídla, když šedé sestry k jihu odlétají“.

De szenvedésnél többre nem telt.

(A Romboid c. új szlovák irodalmi folyóirat bevezető cikke.)

■ a magyar irodalom Kubában

Rég nem bosszantott már, lemondtam róla, hogy a tavaly ilyenkor rendelt kubai irodalmi lapok közül akár csak egyet is kapjak mutatóba. Nagy volt aztán a meglepetésem, mikor — kishitűségemet megcáfolva — az UNION egy vaskos példányával állított be a postás; de az igazi meglepetés csak ezután következett. Belelapozva, az első vers, amit megláttam, József Attila Ódája volt. Ezt Déry Tibor novellája és Radnóti Hetedik eclogája követte. Bartók Bélának a népzene faji tisztaságáról szóló írása után Fejes Endre Rozsdatemetőjének egy részletét találtam. Visszalapoztam a tartalomjegyzékhez, és már csak a neveket olvastam: Illyés Gyula, Benjámin László, Somlyó György, Weöres Sándor, Németh László, Pilinszky János, Nagy László, Simon István, Sánta Ferenc, Juhász Ferenc, Garai Gábor, Várkonyi Mihály, Tabák András, Ladányi Mihály, Györe Imre, Simor András, Nyerges András, Váci Mihály, Lukács György és Nagy Péter.

Az UNION a havannai írószövetség lapja; negyedévenként jelenik meg kétszáz oldalon. Főszerkesztője Fayad Ja- mis, s a szerkesztőbizottság tagjai nemcsak Kubában, nemcsak Latin-Ameriká- ban, hanem világszerte ismert és elismert költők és írók: Nicolás Guillén, Alejo Carpentier, Félix Pita Rodriguez, Angel Augier és Jósé Rodriguez Feo.

A rövid bevezetőből tudtam meg aztán, hogy a kubai írószövetségnek ez az első ilyen irányú kísérlete: átfogó képet nyújtani egy nemzet irodalmáról. A

nagyvonalú próbálkozás mindenesetre nagy öröm, irodalmunk erejét és színvonalát igazolja és bizonyítja.

Sajnos, nincsenek pontos ismereteim arról, hogy mit tartanak számon Kubában a magyar irodalomból. A bevezető csak annyit árul el, hogy költőik és íróik már a múlt század közepén felfigyeltek irodalmunkra. Különösen Jósé Marti, a nagy forradalmár költő volt az, aki lelkesen fordította Petőfi hazafias verseit, és kortársa, Munkácsi Mihály művészetéről is írt.

A spanyol fordítások Székács Vera, Simor András és Ladányi Mihály nyers- fordításai alapján készültek. Az egyik legszebb, legsikerültebb átültetés kétségkívül az Oda; Fayad Jamis ugyanis nem először fordít József Attilát: úgy két évvel ezelőtt jelent meg Tiszta szívvel című fordításkötete.

A műfordításról egyre többet vitatkoznak napjainkban, nemcsak az értékéről, de a létjogosultságáról is. (Nem beszélve a nyers és a közvetett fordítás problémáiról.) Annyi bizonyos, hogy a fordítónak gyakran kell választania, hogy a két nagy feladat: a formahüség és a tartalmi hűség közül melyiket valósítsa meg a másik rovására. Éppen ezért örömmel állapíthatjuk meg, hogy nem csupán Jamis, de a többi fordító is — María Erdős de Suárez, Fernando Moro, Angel Augier, Akvarez Bravo, Félix Pita Rodriguez és mások — jó szolgálatot tett a kezdeményezés ügyének azzal, hogy lelkiismeretes, pontos munkát végzett, érezhető lelkesedéssel.