Irodalmi Szemle, 1967

1967/8 - Dobossy László: Kassák Lajos és szülőföldje

éreztem mindennek vége

keresztül szaladt rajtam egy vörös sínpár s a tornyokban harangoztak galambok bukfenceztek a háztetők felett jobban mondva galoppoztak a napkocsin a ferenciek új harangja szinte énekelt már aki aludni készül fényesítse ki az ólomrudakat az órák fehér juhászkutyákon kísértenek éreztem mindennek vége"

(A ló meghal a madarak kirepülnek)

Városunknak itt is felvillantott látványos részei: a piactér, a ferenciek temploma, «z emelkedő utcák — úgy látszik, különösképp mélyen vésődtek az ifjú Kassák emlékezetébe. Nemcsak önéletrajz-regényében térnek vissza ismételten és pontos jelzésekkel, hanem varázsos szépségű prózaversekben is, sejtelmesen lebegve az élmény és az álom, a valóság és a mítosz között. Egyik ilyen szövegében azt írja le, mikor és miként találkozott először a költészettel:

„Gyarló kis gyerek voltam, mikor az egyik nyári reggelen, miközben az utca porában játszottam, egy különös kis öregasszonyt láttam közeledni a piactér felől. Valószínűleg szerda lehetett, hetivásár napja, mert rengeteg ember jött-ment az utcán. Majdnem valamennyiöket ismertem, némelyekkel már beszéltem is, másokra csak úgy látásból emlékeztem, kivéve azt a kicsiny öregasszonyt, aki egészen idegennek tűnt előttem. Hosszú, fekete szoknyát, csipkés gallérú fekete blúzt viselt, a fejkendője is fekete volt, álla alatt egy masnira kötve.

Mikor eltipegett mellettem, felálltam a porból, hogy jobban láthassam a különös idegent. Mintha megbabonázott volna, értelmetlenül bámultam utána, s aztán egyszerre tcsak észrevettem, hogy egy nagy, tarka kakast cipel a jobb kezében. A kakas lábait fogta s a súlyos test mintegy döglötten lógott ki a markából, fejjel lefelé. S ez a fej ■olyan vörös volt, mint a pipacs, vagy mint a véres húsdarab, amit a mészáros vaskampóján lehet látni. Nem tudtam betelni a látvánnyal, hiszen a kakas feje nemcsak rémítően vörös volt, hanem rongyosnak is látszott, nyilván duzzadt erősen csipkézett taréja alatt.

Az utcán nagy volt a por, az öregasszony majdnem elsüllyedt benne. Időnként megállt, hogy kipihenje fáradalmait. Ahogy az útkereszteződéshez ért, hirtelen prüszkölni kezdett, s ekkor mintha megfeledkezett volna terhéről, jobbkezét felemelte, hogy megdörgölje vele a viszkető orrát. A kakas puffanva a földre esett, de csak egy pillanatig maradt a porban s ha az előbb még döglöttnek látszott, most roppant elevenen talpra ugrott, máris szétcsapta a szárnyait és felkapta magát a levegőbe. Az utca egyik ága kelet felé, a hegynek vezetett. A kakas tétovázás nélkül ebbe az irányba szállt, egyre ■gyorsabban, és egyre magasabban. Láttam, hogy az öregasszony kétségbeesett jajgatással toporzékol a porban s a kakas fényesen, mintha aranyból lennének a tollai, száll a sugárzó reggeli nap irányában. Csodálatos volt. Később emlékeztem rá vissza, hogy :azt is láttam, amint a kakas, mint egy tüzes, nyitott kapun át berepült a napba." ,(Anyám címére, 45—47 old.)

Egy másik emlékező szöveg különösképp jellemző. A költő itt arról vall, hogy feleségével hangverseny-teremben ülve tisztult lélekkel várják Bach János-passiójának felzendülését; s ebben az ünnepélyesen feszült, áhítatos csendben gyermekkori emlék villan föl benne. Idézzük e szöveget, nemcsak újvári vonatkozásai miatt, hanem mert általában is — véleményem szerint — az egyik legszebb vallomás ez, amelyet magyar költő a szülőföldjéről írt.

„Röpülj fel, lélek. Telj meg szívem bizalommal.

Oh, Mutterkám, magára gondolok ebben a lebegő csendben, ebben a néma zengésben •és mai testemet-lelkemet elveszítve mint derűs tekintetű, ártatlan gyermek szülővárosom szélén, a házunk kapujában állok egyedül. Tél van, a táj dermedten fehér körülöttem, érzem, hogy könnyen rémület szállhat szívemre, de nem félek. Mitől is kellene félnem? Nagy bűnt még nem követtem el senki ellen, rossz kívánságok és gyűlölködő irigységek szárnyain még nem sereglettek össze bennem a démonok. Egyedül állok a havas küszöbön, de ha hátra fordítom tekintetem, látom a családi lakószobánk ablakát, melyet vörös, meleg fénybe mártott a petróleumlámpa lángocskája, s az átlát-