Irodalmi Szemle, 1967

1967/7 - Zsilka Tibor: Fábry Zoltán stílusáról

írásaiban rendkívül nagy frekvenciájú az anafora, a mondat eleji ismétlés: „A költészet: férfimunka. A költészet férfigond“ (HÄ 51); „Korunk: világkor. Korunk: emberkor. Korunk: a közvetített és közvetíthető emberi hang és kultúra“ (KK 289); stb. Az anaforát, az egybefonódást és a poliptotont4 három egymás után következő mondatban is variálja és kombinálja: „A líra ma: menekülés. Menekülés előre vagy hátra. Menekülés az időbe és menekülés az időből" (KK 122). Az egybefonódás nála a gondolatszövés eszköze: a mondatzáró szó lélektani állítmányként, már ismert tényként kerül a következő mondat elejére:5 erről aztán újra állít valamit: „Az irodalom ma: emberébresztés. Az emberébresztés ma: jövőalapozás, jövőakarás (KP 13); „A kisebbségi kultúra mindenekelőtt: áldozat. Áldozat alkotói, művelői és élvezői részéről“ (KK 207). Ezek az alakzatok szépirodalmi stílussajátosságok, s a szövegben többnyire nyomósító vagy esztétikai funkciót töltenek be.

Az elnevezéseket Mistrík „Slovenská štylistika“ c. könyvéből vettük át, mert szakirodalmunkban nem találtunk minden alakzatra kifejezést (lásd a könyv ismétlési alakzatokról szóló részét 2Í.1—224; Bratislava, SPN 1965).

5 Az új információt hordozó szót a cseh strukturalisták rémának, s a már ismertet témának nevezték; ilyen esetben valóban jó lenne a kettőt elnevezéssel is elválasztani egymástól. Vö. Josef Vachek „The Linguistic School of Prague“ c. művének ezzel foglalkozó sorait (Bloomington, 1966:89—90).

1967/5 számunkban Sziklay László Sziklay Ferenc c. tanulmányának befejező részében a „De túl se tudott lépni nemzedéke korlátain" mondat helyesen így hangzik: „De túl is tudott lépni nemzedéke korlátain".

Az 1967/6 számunk Vetés-rovatában közölt Elátkozottan c. vers szerzője nem Cilling Erzsébet, hanem Garai Gábor. A sajnálatos tévedés okaira később még visszatérünk.

Szerk.