Irodalmi Szemle, 1967
1967/7 - Zsilka Tibor: Fábry Zoltán stílusáról
(BI 801, csődtömeg (PP 197, 247, 276), (német) csizma-militarizmus (PP 266), muszáj-őrület (PP 163) stb. 3. Mondattani sajátosságok, jellegzetességek Fábry mondatszövését nagy általánosságban részint költőinek, részint publicisztikainak, esetleg a kettő keveredésének, összeolvadásának minősíthetjük. Mondatfűzésében a mondatok s mondatrészek között a viszony elsősorban parataktikus, ez pedig <i tudományos stílussal szemben jellegzetesen publicisztikai sajátosság. 3. 1. 1. Fábry müveiben gyakori a hiányos vagy elliptikus mondat. Az ellipszis lágyan újságírói stílussajátság, de nem Ismeretlen a költészetben sem. Nála is gyakran költői hatóereje van; s ezt példákkal bizonyíthatjuk: „Visszhang. Körforgás. Közösség. Tömeg. Irodalomnál — több“ (KK 74); „Vihar. Erő és lényeg. Egész. Bontatlan ősanyag: tömeg" (uo., 53); „Kell valaki. Hang. Valaki: ember. Valami: tett“ (uo., 53). Még cikket is képes mondattá önállósított szavakkal kezdeni: Szanatórium. Fekvőszék." (Nőíró Szlovenszkón, KK 612). Itt mindenütt az az expresszionista törekvés van jelen, hogy a szavak önállóan is éljenek, gondolattá önállósodjanak, s így valósítsák meg a Sich-Selbst-Sagen elvét. Ez persze elsősorban megint csak a korai müveire jellemző. Lássunk még egy példát a Korparancs-ból: „Múlt, jelen, jövő: lélekszó, suttogás, mennydörgés. Egyforma száj: ember. Egyforma kapocs: testvér. Együtt ma: sorsfordító ritmus (KP 26).“ Ebben az idézetben a szavak gondolati-tartalmi önállósítását az író azzal is szolgálni igyekszik, hogy minden mondatot külön bekezdésbe tesz; de az is felkeltheti érdeklődésünket, hogy hiányoznak belőlük az igék. „Kétféle ifjúság (hozzáértjük: van). Es nemcsak ifjúság (hozzágondoljuk: van kétféle“) (KK 154). Az ilyen bekezdés eleji hiányos mondatok rendszerint azokat a fogalmakat tartalmazzák, amelyekre a szerző további fejtegetései épülnek. 3, 1. 2. Fábry stílusának alapvető kelléke és tartozéka az enumeráció, vagyis több azonos mondatrész egymás mellé állítása. Az író műveiben szinte minden mondatrész (alany és állítmány, tárgy és jelző, értelmező és határozó) halmozására találhatunk példát: ezért mondatai olykor hosszúra nyúlnak és sokszor szófaji szempontból sem válnak ketté az alanyi és az állítmányi részek. Alábbi példáinkból továbbá az is kiviláglik, mennyire nominális Fábry stílusa. Alanyhalmozás: „Szegénység, árvaság, pártbotfülüség, megértetlenség költőt az őrületig úgy még nem rágott, mint József Attilát“ (HA 77). „Idegen volt a tetű, az éhség, a hó és a sár, a pergőtűz és a föld- odu, amiben élni, aludni, félni és ölni kellett“ (KP 6). A bővített mondatrészek halmom zása: „Pillanatra egyformán érzi és tudja ezt (ti. az árvaságot. Zs. T.) az amerikai milliárdos és a bányájában fuldokló magyar munkás, a monstranciát emelő pap és a szentséget kacagó hitetlen, a szérumot kutató és a vérbajt nyavalygó (KP 21). — Természetesen a névszói állítmányokat is halmozza — az igéit ritkábban (lásd a fentebbi mondatot) —: „Kúria-atmoszféra, dzsentri-izék, lovak, ponyvairodalmi hajtórugók: irigység, intrikák, revolver és, ah, szerelem!“ (KK 76); „Tehát (a regény — Zs. T.): ferbli, hosszúlépés, férfipletyka, böfögés, miegymás; legmagasabb fok, polgárerény, polgárkitüntetés: úri kaszinó, polgár-arisztokratizmus" (KK 82). 3. 1. 3. Tulajdonképpen a mondatrészek halmozásával függ össze az egyes szavak, szóalakok ismétlése: az egy mondatban többször is előforduló tőmorféma leginkább azonos mondatrészek bővítményeként vagy azonos típusú szóösszetételek elő-, illetőleg utótagjaként szerepel, s rendszerint az író alapgondolatát hangsúlyozza. Fábry gyakran él a fokozás, nyomósítás efféle lehetőségeivel: „Tudták (ti. a költők 1914 előtt — Zs. T.), hogy valami nagy vész közelít, nagy vihar, nagy halál, nagy őrület (KK 281); „A lelkiismeret: lelki bizonyosság; önismeret, önbizalom, önbíróság, önítélet“ (PP 84); „Ha évek, évtizedek, évszázadok múltán...“ (PP 118) stb. — Fábrynál az ismétlési alakzatoknak majdnem minden válfaja fellelhető; ízelítőül csak a rá legjellemzőbbekre térünk ki:
