Irodalmi Szemle, 1967

1967/7 - Rácz Olivér: „Az életet mindig szeretni kell”

zóknak számot kell tudni adni a kultúra egészéről. Ez becsület dolga és az igazság ügye. Ahol a gondolat igazat mond, ott erkölcsi tétiyező lesz, maradandó társadalom- formáló erő, amikor a szellemi megnyilatkozás erkölcsi parancsként hat, akkor múlhatatlan lett: máig érő és mára is elkötelező jelenvalóság! Társaim, madarak, emlékezzetek! Az örök hagyomány beszél itt: a példaadó vox humana, emberség igéje, a gondolat igaza, erkölcsi magatartás hűsége.“

Kater Murr, a cica, lehűnyja titokzatos messzeségekbe bámuló, ékkő ragyogású szemét, s a férfi, akinek a szavára vártam, beszélni kezd. Bűvölet ez is: az igazság józan nűvölete. Szólj, Fábry Zoltán, hallgatunk.

Nem tudom elhinni, hogy hetvenéves lett. Egy fél évszázada hallgatom a szavát, s most, amikor a hajdani, rajongó kamasz ma is lobogó szívével ünneplésére sietek, iijra lámpalázas, akadozó révület ver béklyót nyelvemre, s a köszöntés, hála és szeretet hármas pecsétjével újra csak kérni tudok: Szólj, Fábry Zoltán, beszélj még! Mint egykor halhatatlan barátod üdvözölte a másik halhatatlant, úgy kérünk mi is:

„Ülj le közénk és mesélj.

Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük, mesél) arról, hogy itt vagy velünk együtt s együtt vagyunk veled mindannyian, kinek emberhez méltó gondja van.“

Maradj még nagyon sokáig közöttünk, Fábry Zoltán, és mesélj — mesélj tovább, mesélj még nagyon, nagyon sokat.

Illyés Gyula és felesége Stószon (1965). Balról az első Forbáth Imre