Irodalmi Szemle, 1967
1967/6 - FIGYELŐ - Varga Rózsa: Csanda Sándor: Hidak sorsa
figyelő Csanda Sándor: Hidak sorsa (Megjegyzések a magyar—szlovák irodalmi kapcsolatok és az irodalmi hagyományok értékeléséhez) Hidak sorsa a címe Csanda Sándor legutóbb megjelent tanulmánykötetének. Elgondolkoztató a cím, érezni benne a programvalló szándékot, de ugyanakkor kissé a rezignációt is e szándékkal szemben. A kötet tanulmányai — a szerző eléggé nem dicsérhető objektivitásának köszönhetően — az egymás mellett élő népek kapcsolatainak bonyolultságát dokumentálják, s a cím sejte- tésének ellenére nyoma sincs bennük az e területen sokáig divatos gyakorlatnak, melyben a történeti dokumentumok á prekoncepciók illusztrálását szolgálták elsősorban, s ami a kialakítandó pozitív képet megzavarhatta, vagy problematikussá tehette volna, arról egyszerűen nem esett szó. Csanda tanulmányaiban Is érezhető a csehszlovákiai fiatal magyar értelmiségre általánosan jellemző történelem- és társadalomszemlélet, mely a fogható valósághoz, a konkrét fényekhez való szigorú ragaszkodással tudatosan óvakodik a megelőző nemzedékek útvesztő illúzióitól és tévedéseitől. A két világháború közti haladó értelmiség egyik legtöbb szimpátiát érdemlő, de sok esetben valóban illúzióvá, frázissá duzzasztott eszménye volt a híd-szerep vállalása. El kell ismerni azonban, hogy ez az eszmény a néha romantikus pózok és túlzások mellett, az adott lehetőségek között sok pozitív eredmény megszületéséhez adott inspirációt. Félő, hogy a mai csehszlovákiai fiatal értelmiség a romantika és illúziók elvetésével, a hídszerep korunk adta sokkal nagyobb lehetőségeit is elveti, vagy legalábbis nem használja ki eléggé. Szomorú igazság, de tény, hogy a csehszlovákiai magyar szellemi élet és irodalom legfőbb gondja sokáig egyszerű léte, önmegte- temtése volt. Másfél évtizednyi lassú erősödése után azonban, azt hiszem, elérkezett felnőtté érésének ideje, amikor már férfiasabb gondokat és feladatokat is magára vállalhat. A viszonylag jól szervezett könyvkiadásnak köszönhetően a szlovák és cseh irodalom közvetítésében számonkérésünk nemigen lehet, esetleg csak a magyar irodalom propagálása és fordítása terén. De cikkemben vállalt szűkebb témám szakterületéről, az irodalomtörténet-írásról szólva viszont meg kell állapítani, hogy az ugyancsak le nem becsülhető — s nem utolsósorban éppen Csanda Sándor munkásságából született — eredmények mellett a realizálható híd-szerep betöltésére még bőven akad lehetőség. A magyar—szlovák irodalmi és kulturális kapcsolatok kutatása kezdetben a pozitív hagyományok felmutatására korlátozódott, majd ezt követte a teljességre törő, objektív tényfeltárás. Csanda Sándor kötete azt bizonyítja, hogy a kutatás e téren ma sem jutott sokkal tovább. Az irodalomtörténet-írásnak ma minden szocialista országban tapasztalható rohamos fejlődése mellett a kutatás e hagyományos fornlái lassan konzervatívnak, affajta szocialista pozitivizmusnak minősülnek. Oj igények, új törekvések jutnak ma felszínre nemzetközileg a szakfolyóiratokban, s maholnap nem lehet komoly irodalomtörténetet írni a modern szociológia, a komparativizmus és a strukturalista stíluselemzés szempontjainak alkalmazása nélkül. Nem túlzás — kérdezhetné bárki — egy épp hogy csak vajúdó irodalomtörténet többnyire alkalmi jellegű tanulmányokból összeállított kötete kapcsán a szakma ilyen nagysúlyú kérdéseit felemlegetni? — Ha a csehszlovákiai magyar irodalomtörténet-írás mai helyzetét nézzük, túlzás, de ha objektíve adott és perspektivikus lehetőségeit vesz- szük számba, akkor nem. Azért nem, mert a csehszlovákiai magyar irodalom művelői a most bontakozó új irányzat módszereinek tanulmányozása és alkalmazási lehetősége szempontjából különösen előnyös helyzetben vannak. Sem a komparativizmus (összehasonlító irodalomtörténet), sem a stíluselemző strukturalista vagy formalista módszer nem új találmány, mindkettőnek komoly hagyományai vannak a polgári szaktudományokban Keleten és Nyugaton, a francia és az angol, az orosz, a cseh és szlovák nyelvészeti és irodalomtudományi iskolákban egyaránt; Magyarország azonban intakt maradt ezektől az irányzatoktól. Miután a szocialista irodalom- történet többnyire elvégezte a nemzeti irodalmaknak a történelmi materializmus