Irodalmi Szemle, 1967

1967/1 - HAGYOMÁNY - Turczel Lajos: Egy érdekes folyóirat megindulása és azonnali elhalása 1931-ben

iránya, profilja — „a legprogresszívebb embereknek, Földesnek, Bartának bevonásával" — „a későbbi számokban is ugyanilyen“8) maradt volna.

Az Üj Munka árván maradt, árvának született száma igénytelen köntösben újságformátumban jelent meg, pedig az az anyag, amely a 16 újságoldalt megtöltötte, egy magas színvonalú és a feladatait széles tájékozottsággal (és tájékozódással) teljesítő központi igényű ‘irodalmi folyóirat imponáló prezentációja volt.

A kitűnő érzékkel összeválogatott és összeállított anyagból elsősorban azokat az írásokat emelhetjük ki, amelyek a legaktuálisabb belső irodalmi és kultúrpolitikai problémákat sokoldalúan ölelték fel. Ilyenek: a Masaryk Akadémia küldetéséről megrendezett nagyszabású intellektüális ankét9), a Szentiváni Kúria problématikájával, valamint az irodalomkritika helyzetével foglalkozó Győry- cikk10), a képzőművészet helyzetét taglaló Brogyányi-írás11), a diákszemináriumok munkáját kritikusan kommentáló gilossza-cikk stb. Az anyag további részei egyrészt a kisebbségi irodalom1 akkori terméséből adnak reprezentatív színvonalú ízelítőt12), másrészt a szlovákság, az anyaország és a világ felé nyitnak ablakot; a szlovák irodalom és a magyarországi irodalom legújabb szakaszának beható és tanulságos elemzése mellett13) a világirodalom néhány érdekes jelenségét mutatják be14), ugyancsak hozzáértő s tanulságlevonásokra ösztönző módon.

Az Űj Munka feltűnően rangos bemutatkozása a magyarországi irodalmi közvéleményben is figyelmet keltett. A legtekintélyesebb haladó polgári kritikusok egyike, Schöpflin Aladár nagy elismeréssel nyilatkozott a súlyos és hosszú vajúdások után haldokolva megszülető folyóiratról, és — a programcikk furcsa ideológiai koncepcióját figyelmen kívül hagyva — szokatlanul erőteljes (de segíteni nem tudó) gesztussal állt ki mellette. „A szlovenszkói magyarság elsőrendű életkérdésének tartom, hogy legyen, éljen és virágozzon egy olyan folyóirat, amilyennek az Üj Munka indul — írta a Prágai Magyar Hírlapban Schöpflin. — A szlovenszkói magyarság öncsonkítást követne el, ha nem adná meg az ehhez szükséges előfeltételeket.“15)

Ezt az erélyes és bizakodó kiállást az itteni magyar politikai és irodalmi élet összefüggéseit közvetlen közelségből nem ismerő Schöpflinben olyan jóhiszemű^ de absztrakt módon kialakított elképzelések és következtetések motiválhatták, amelyek a kisebhségi társadalom konkrét körülményei között — az Űj Munka kísérletéhez hasonlóan — illúzióknak bizonyultak.

8. Uo.

9. Az ankét keretében 27 író és művész szólalt meg, köztük olyan nagy tekintélyek is, mint Babits Mihály, Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső és Komlós Aladár. A szlovákiai írók közül többek között Darkó István, Egri Viktor, Győry Dezső, Jarnó József, Sebesi Ernő, Szalatnai Rezső, Szenes Erzsi, Sziklay Ferenc, Szombathy Viktor, Vozári Dezső vettek részt az ankétban.

10. A kritikus — aki nincs. — A Szentiváni Kúria ellen vagy mellett?

11. Brogyányi Kálmán: A szlovenszkói képzőművészet válsága.

12. Sándor Imrétől regényrészletet, Vozáritól, Győrytől és Szenes Erzsitől pedig verseket hoz a lap.

13. Szalatnai Rezső: Az új szlovák generáció irodalma; Komlős Aladár: Magyar irodalom- 1930.

14. Sinclair Lewis: Az amerikai irodalomról: Krammer Jenő: Egy fiatal francia barbár.

15. Schöpflin Aladár: Az Új Munka első számára. PMH, 1931. IV. 15.