Irodalmi Szemle, 1967

1967/5 - FIGYELŐ - Monoszlóy Dezső: Vakarózásra ingerlő bemutató

így is van létjogosultsága, de egyetlen területi színházunk színpadán, amelynek a világirodalom drámakincseit kellene bemutatnia (klasszikusokat és moderneket egyaránt) semmi esetre.

Az előszóval persze a továbbiakban sincs baj. Mert mit ajánl a szerző a darab esetleges rendezőinek?: „Ne hagyjon ki képzeletük egyetlen nevettetési alkalmat, nem állva meg a legalpáribb vásári bohóckodásig, s mégis úgy, hogy folyton a legmagasabb emberi kényességgel haladjanak közös kerékcsapásban. Ogy, hogy minden göcögés valóban öljön és égessen. Aljasságot önmagunkban. Szöveget nyugodtan kihagyhatnak, a megjelenítést mindig a színpad, az idő, a néző körülményeihez szabva. Egy gondot érvényesítve csupán, a komoly kacagást."

Az ilyen szabad kézadás joga ugyancsak nehéz feladat elé állította a darab komáromi rendezőjét, Konrád Józsefet. Hogyan valósítsa meg a vásári bohóckodást, hogy az komoly kacagásra ingereljen? Egyáltalán, mennyire vegye komolyan a diák szólamszerű igehirdetését, hogy az ne lógjon ki a „megadta neki“- szerű csárdái vagy akár olimpuszi igazságszolgáltatás légköréből?

Konrád József sokat töprenghetett a darab felépítésén. Bizonyára Illyés Gyula szuggesztív előszavát és a kópéjá- tékra fordított farce műfaji különlegességét is szem előtt tartotta. Föltehette magában a kérdést: mi ez? Mesejáték? De akkor mit kezdjen az abszurd vagy dadaista (egyébként szellemes) kártyajelenettel? És a mesejátékból teljesen kilógó civil diák szerepével? A Jó meser játék gyakran nincs is szorosan időhöz kötve, valamikor régen történt, amikor még a manók is gatyában jártak — de a darab cselekménye Ozora környékén játszódik, méghozzá a harmincas évek táján, vagyis eléggé meghatározott helyen és időben, ami a darab előadásától bizonyos valószerűséget követel. Itt azonban úton-útfélen kísértenek a szövegben azok a már előre beígért anakronizmusok. Miért beszélnek a szereplők forintról, ha akkor még pengő volt? Az após hol méltóságos, hol kegyelmes, és nemcsak az idénymunkások részéről, akik megtévedhetnek a titulálásban, de a segédtisztnek is botladozik ezen a téren a nyelve, márpedig akkoriban kegyelmesek csak az aktív miniszterek és a valóságos titkos tanácsosok voltak, az

após aligha lehetne ilyen nagy úr, mert akkor másképp választaná meg a kártyapartnereit, akiket a szerzői utasítás szerény módú alkalmazottnak, szomorú szolgának és szellemi szükségmunkásnak nevez. De ezek még csak a kisebb bökkenők, amelyeket a szövegből könnyen ki lehetett volna küszöbölni. A nagyobbik baj a teljesen irracionális (a darab szellemétől teljesen idegen) diák személye. Ö a vásári és olimpuszi igazságtevő, ő az, aki Ludas Matyiként mindig megmondja a magáét. Csakhogy mégsem Ludas Matyi, mert a segédtiszt tulajdon unokaöccse, és ez mégis csak determinálhatná a magatartását. De nem determinálja: civilként mozog, és meseszerűen beszél. Gondolom, az ő alakját kellett volna elsősorban megreformálni, stilizálni, Ludas Matyibbá tenni, hogy közelebb kerüljön a népi mitológiához. Ha úgy jelent volna meg a színen, mint az éjszakai pünkösdi bál bikája vagy griffmadara, komoly mondatai ellenére is benne maradhatott volna a bohózatban.

A fentiekre vonatkozó rendezői töprengések és erőfeszítések kétségtelenül nyomot hagytak a bemutatón, Jó és rossz irányban egyaránt. A fikció és a valóság között végül Konrádnak sem sikerült megnyugtató hidat építenie, és így jórészt a bemutató hangulatát is a darab felemássága uralta. Az ismeretlen műfajú kópéjátékhoz a rendező Jobb híján a commedia del arte stílusából igyekezett meríteni. Csakhogy ennek éppen a művészi virtuozitás, a rögtönzés és az egyéni teljesítmények a lendkereke, itt pedig ez a lehetőség minduntalan egy túlrendezett pantomim falaiba ütközött. A bolhák szétszórása a legnaturalistább természetességgel történt, a szétszóródott bolhákat azonban már egy modern pantomim kórus figyelte. A rendezőnek a darabbal való birkózása többé-kevésbé döntetlenül sikerült. A minden irányba való tapogatózás és kísérletezés nem tudott egységessé ötvöződni. Maradt a parlagi tréfákból és a civil diák szólamaiból is valami. Pedig a színészek igyekezetében nem volt hiány.

Németh Ilona Terus szerepében egyenesen kiemelkedő alakítást nyújtott. Mozdulatainak természetessége mögül mély emberi humorérzék áradt. Kedves és meggyőző volt Várady Béla a bandagazda szerepében. Az urakat alakító karakterfigurák közül legjobban az apóst